Halott édesanya, alkoholista férj, halálos kór – nincs olyan titok, olyan fájó történet, amit ne mondanának el vendégei Joshi Bharatnak.
Joshi a legjobb barát – ez Joshi Bharat beszélgetős műsorának a címe. És valóban úgy nyílnak meg interjúalanyai előtte, mintha „évezredes” barátok lennének. Pedig sokszor olyan sztárokat ültet a foteljába, akik nem szeretnek beszélni a magánéletükről.
– Tényleg igazi barátságról van szó, mintha meghívtam volna őket az otthonomba. Egy forró teával a kezünkben, a kandalló előtt ülve beszélgetünk. Semmi ravaszkodás, csak kíváncsiság – árulja el a titkát Bharat. – Ami nekik fontos, azt elmondják. Nincs rajtuk nyomás, hogy valami szenzációsat áruljanak el, mégis megnyílnak. Talán éppen ezért. Felkészülök az interjúalanyból. A sablonos dolgok nem érdekelnek, csak a lényeg. Milyen volt a régi énje? Mi az, amit nem tud feldolgozni? Vagy éppen ha túl van rajta, akkor hogyan tudta feldolgozni? Míg a vendég beszél, végig érzi, hogy ott vagyok mellette, és nem a következő kérdésen gondolkodom. Néha elég egy-egy kulcsszó, hogy gördülékeny legyen a beszélgetés. Különleges atmoszférát teremtek, mintha egy buborékban ülnénk ketten. Így nem zavarják a fények, a kamerák. Miután elmondta, ami a szívét nyomta, neki is könnyebb.
Joshi csapatmunkában dolgozik a szerkesztőkkel, főszerkesztővel, és persze beleszólhat, hogy kivel ülne le szívesen beszélgetni. Igen hálás azért, hogy még senki sem mondott neki nemet. Azt sem titkolja, hogy egy-egy megható, fájdalmas történet közben neki is nehéz visszatartania a könnyeit.
– Ahogy Vitray Tamás az édesanyja haláláról mesélt, az engem is szíven ütött, gombóc volt a torkomban. Az asszony túlélte az auschwitzi koncentrációs tábort, de sosem tudott hazajönni, mert kilencven nappal később egy lengyel kórházban meghalt. Tamás utánajárt, elment Auschwitzba, így tudta meg. Erős ember, nem mutat kifelé semmit, de megváltozott a hangja, az elárulta, mennyire fájdalmas számára ez a történet. De az is megérintett, amikor Bánsági Ildikó a belső bizonytalanságáról mesélt. Bodrogi Gyula nagy vadász, mégis elismeri, hogy a vadászat valahol csúnya dolog. Attól tart, hogy a következő életében szarvas lesz, és valaki lelövi. Pásztor Erzsi nyíltan mesélt magánélete tragédiájáról, a férje alkoholizmusáról. Fenyő Iván a balesete utáni ébredésről. Fábián Juli először beszélt arról, hogyan küzdött egy halálos betegséggel, hogyan állt talpra, és jött rá, hogy miért kaphatta. Hihetetlen, hogy milyen tiszta szívvel, őszintén beszélnek. Egyébként Vitray Tamás megdicsért, azt mondta: örül, ha lát a képernyőn, tetszik neki, amit csinálok. Nekem ez a Kossuth-díj!
