<p>Ismerje meg Horváth Éva korábbi modell, majd műsorvezető cicáját, Macskuszt!</p>
Forrás: Végh István
Évának gyerekkora óta voltak állatai, és sosem ragaszkodott egy fajhoz.
– Volt például kaméleonom, elhagyott sünim, amit örökbe fogadtam, sérült galambom és harkályom, amit gyógyítani kellett, és természetesen cicám, kutyám is. Állat nélkül nem tudok meglenni, de ahogy egyre több elfoglaltságom lett, óvatosabb lettem. Tudtam, hogy kutyát nem tarthatok, mert a napi többszöri séta nem fér bele az időmbe. Szerettem volna menhelyről elhozni kölyökcicát, de télen sehol sem volt, az nem a macskaszületések ideje. Aztán valaki szólt, hogy még augusztusban kitettek két kismacskát egy bokorba. Odamentem, és az egyik előjött. Barátságos volt, nem volt lefogyva, valaki biztosan hordott nekik ételt. Hazavittem, szaladgált, és mindketten boldogok voltunk. Ennek már tíz éve – idézi fel Éva.
Macskusz – mert ezt a nevet kapta – áldott jó fiúcica. Nem tesz tönkre semmit, nem rágja szét a virágokat, nem ver le semmit. És csak azt eszi meg, amit neki készítenek ki.
– Bármilyen kaját elöl lehet hagyni, nem nyúl hozzá – mondja a gazdája. – Van egy macskagyökérrel töltött kispárnája, azt szokta dobálni, illetve előfordul, hogy az ülőgarnitúra bőr borításán élezi a karmait, de alapvetően erre is a kaparófát használja. Ha vendég jön, elbújik, láthatatlanná válik. Egyszer kivonult egy tévéstáb egy „közös interjúra”, de nem volt hajlandó előjönni, úgyhogy a dolog kudarcba fulladt. Macskusz egygazdás, aki én vagyok. Rajtam kívül csak édesanyámmal és két ismerősömmel barátkozik.
A cica emellett nagyon önérzetes is. Ha valami baja van Évával, azzal bünteti, hogy nem az alomra megy pisilni, holott első pillanattól szobatiszta.
– Szereti, ha este foglalkozom vele. Az ölembe fekszik, simogatom, néha megfésülöm a nyaka alatti kis fehér mellényét. Egyébként elvan magában. Akkor sem adom be panzióba, ha többnapos elfoglaltságom van. Akár négy napra is egyedül hagyhatom. Amikor egyszer két hónapra el kellett utaznom, elvittem egy barátomhoz, aki azt mesélte, hogy míg nála volt, soha nem találkozott a macskával, mindig elrejtőzött.
Macskusz nem csavarog el otthonról sem, csak néha felmegy a tetőre, és bámulja a madarakat.
– Egyszer megtámadták a varjak, tán el akarták rabolni, de nem hagyta magát. Azt hiszem, tőlük tart azóta – meséli nevetve Éva. – Édesanyámnak van két kutyája, néha át szoktam hozzájuk vinni. Olyankor kutyának képzeli magát: azon kívül, hogy nem ugat, teljesen úgy viselkedik, mint ők.
