<p>Addig könnyezett, amíg meg nem kérdeztük tőle, hogy beengedi-e otthon a szerelmét, Debreczeni Zitát a konyhába. A főzés halálosan komoly dolog az olasz életében, de összeveszniük még sosem sikerült ezen. </p>
Forrás: Czerkl Gábor, Cser Dániel
Ritkán látni férfit sírni, az erősebbik nem egyszerűen nem engedi meg magának, hogy kimutassa az érzelmeit. Nem úgy Gianni Annoni, az olasz-magyar gasztroguru, aki szerda délelőtt élete egyik fő művével a kezében, a könnyeivel küszködve mondott köszönetet azoknak, akik az elmúlt 15 évben támogatták. Gianninak a napokban jelenik meg az első könyve, ami egyfelől egy receptkönyv, másfelől a Pomo D’Oro étterem fejlődésének másfél évtizedes története. És mint ilyen, Gianni szívügye.
– Elmondani nem tudom, hogy milyen sok barátomnak köszönhetem azt, hogy ma itt lehetek, hogy azzá váltam, aki ma vagyok – mondja könnyes szemmel Gianni, majd így folytatja: – Ez a könyv azt a nehéz utat mutatja meg, ahonnan indultunk, és ahova érkeztünk: egy sikeres vállalkozás működtetésének öröméhez.
Gianni mellett természetesen ott állt a kedvese, Debreczeni Zita fotós is, aki a gasztrokönyv címlapfotóját készítette. Amikor arról kérdeztük a párost, hogy otthon ki főz, egymásra néztek. – Még sosem vesztünk össze azon, hogy ki főzzön – mondja nevetve Zita, majd komoly arccal így folytatja Gianni: – Ez az én szakmám, természetes, hogy én főzök otthon. Nálunk nincs fakanál a nő kezében, különben is, jobban áll neki a fényképezőgép!
