<p>Súlyos balesete óta egyre nehezebb anyagi helyzetben van a színész, de hiába rendeznek neki jótékonysági koncertet, inkább másnak adja a pénzt.</p>
A régihez képest megalázóan alacsonyra zuhant a színész életszínvonala, ő mégsem a saját bőrét menti, inkább másokon segít. Rékasi Károlynak jótékonysági koncertet rendez a Republic zenekar most vasárnap este a József Attila Színházban. A buli teljes bevételét a súlyos fertőzés miatt rendkívül lassan gyógyuló színésznek ajánlották fel, ami kétségtelenül sokat segített volna Károly jelenlegi helyzetén. A Barátok közt sztárja immár 18 hónapja nem tud dolgozni, gyakorlatilag semmilyen bevétele sincs. A kórházi számlák viszont jönnek, a gyógyszerek nagyon drágák, kezdi felélni a tartalékait. Nagy szüksége van a segítségre, de ő büszke ember, aki soha nem kérne senkitől.
– Ugyan meg kell válogatnom, hogy mit veszek a boltban, még mindig van mit venni, ezért nem panaszkodom. Most épp vacsorázom, tepertőt eszem, ami nagyon finom, nincs ezzel semmi baj – szabadkozik a színész.
Rékasi Károlyt azért kerestük meg, mert olyan információhoz jutottunk, hogy a jótékonysági koncert bevétele mégsem az övé lesz, valaki más kapja meg azt.
– Igaz a hír – vágja rá Rékasi. – A Baleseti Intézet szeptikus osztályáé lesz a pénz, én kértem, hogy így legyen. Nagyon sok embert ismertem meg ott, láttam, a bőrömön tapasztaltam, hogy milyen körülmények között dolgoznak azok a végsőkig elszánt emberek. Úgy gondolom, hogy nagyobb szükségük van a segítségre, mint nekem.
Károly nagylelkűsége megindító, főleg annak fényében, hogy jelenleg is nagy fájdalmak gyötrik, gyakorlatilag az életéért küzd.
– Az orvosom szerint borotvaélén táncolunk… Szerdán jöttem ki megint a kórházból, a vasakat cserélték ki a lábamban. Sajnos még mindig nem megfelelő a csontképződés, alig van türelmem, de nagyon lassú ez a folyamat.
A színésztől azt kérdeztük, ül-e még motorra valaha az életben.
– Megmondom őszintén, hogy a balesetem után egy évig meggyőződésem volt, hogy igen, visszaülök – mondja Rékasi. – De azóta sok mindent átgondoltam. Nekem munkaeszköz volt a kétkerekű, naponta négyszer mentem a színház és a Barátok közt stúdiója között több tíz kilométereket. Ha végre meggyógyulok, akkor minden másként lesz! Ami biztos, hogy több időt fogok fordítani az utazásra. Többé nem vagyok hajlandó rohangálni.
