Új szerepben kénytelen bemutatkozni Balázsovits Lajos. Magának kell megpróbálnia visszaszerezni ellopott értékes és emlékeket jelentő óráját.
Forrás: MTI
Nagyot dobbant Balázsovits Lajos szíve: egy hirdetés került ugyanis a kezébe. Nagy értékű, használt Omega márkájú órákra írtak ki árverést – a Balázs Béla-díjas érdemes művész azonnal tudta, ott a helye. Nem, nem arról van szó, hogy akar szerezni magának egy új karórát, Balázsovits a nyomába eredne egy bűncselekménynek, amelynek ő volt az áldozata. Annak a reménye csillant fel, hogy visszaszerezheti ellopott értékét, melyhez rengeteg emlék is fűzi. A színművész egy régi, keserű titkával kezdi a történetét.
– Olyan nyolc évvel ezelőtt történt – mondta a Borsnak a művész. – Bécsből jöttem haza Budapestre, másnap pedig Veszprémbe indultam vadászni. Gondoltam, nem botorkálok aranyórával a kezemen az erdőben, bedobtam otthon a fiókba. Mellétettem a görök színházi maszkot ábrázoló arany mandzsettagombjaimat is, aztán mentem a dolgomra. Azon a napon a színész felesége, Almási Éva sem maradt otthon, a házat bezárta, és a legnagyobb nyugalommal útnak indult. A hazaérkezés azonban sokkoló volt.
– Talán ez volt az egyetlen olyan nap, amikor elfelejtettük bekapcsolni a riasztót – bosszankodik még ma is Balázsovits.
– És persze pont ezen a napon jártak arra a betörők is. Kipakoltak minden fiókot, vitték, amit értek, köztük az órámat és a mandzsettagombokat is. Már akkor tudtam egyébként, hogy bottal üthetem a nyomát, azt már valaki régen eladta bagóért, az árát pedig nagy valószínűséggel elitta. Talán nem is tudta, milyen értékesek voltak. A Bors információi szerint a szóban forgó Omega Seamaster jelenleg akár 4,2 millió forintot is érhet. Ezek az óra ékszerek mind lajstromozottak, védjeggyel ellátottak, sorszámozottak. Akitől egy ilyet ellopnak, biztos lehet benne, hogy egy viszonteladó azonosítani tudja az eredeti tulajdonost. Ha viszont nem hivatalos eladóhoz kerül, eltűnik a rendszerből, örökre nyoma vész.
– A napokban felfedezett, Omega órákra kiírt aukció kapcsán villant be – és persze Éva is noszogat –, hogy menjek el az árverésre, nézzem meg, hátha beleszaladok a saját órámba. Nálam van minden igazolás, fotókkal is tudom bizonyítani, hogy az enyém volt. Ezt az órát viseltem az esküvőmön is. Ha másra nem, legalább arra jó lenne, ha elmennék, hogy elmondhatnám az új tulajdonosnak: az enyém, amit hord…