<p>Már 13 éve a család tagja Szikora Róbert kutyája, Maci. </p>
Az eb egy szerencsés véletlennek köszönhetően került hozzájuk. Feleségével, Zsuzsával minden évben kimennek karácsony előtt az Ecseri úti piacra, hogy díszeket vásároljanak, de egyszer úgy döntöttek, kihagyják ezt a hagyományt. Ekkor hívták fel Robit azzal, hogy találtak egy fekete blökit az Ecserin.
– Zsuzsa mindig is vágyott egy kutyára. Úgy döntöttünk, odamegyünk, megnézzük magunknak. Első látásra beleszerettünk, nem volt kérdés, hogy hazavisszük-e – meséli a zenész.
Maci teljes értékű családtag lett. Bár az ágyba nem engedik be, az előszobában bérelt helye van. Sétálni leginkább a házukhoz közeli erdőbe járnak. Robit például Maci tanította meg futni, ez az ő közös programjuk.
– Nagyon békés állat, nehéz kihozni a sodrából. Igazi cicalelket oltottak bele. Eddig egyszer láttam, hogy egy másik kutyával összezördült. Akkor azért kijött belőle az állat. Meglepődtem, hogy mire képes, de szerencsére nem történt nagy baj. Utána azért elbeszélgettünk. Ilyenkor odateszem az arcom az övéhez, és nyugodtan elmondom neki, mi történt. Ha halkan beszélek, tudja, hogy fontosat szeretnék mondani, figyelnie kell – magyarázza Robi. Hozzáteszi: Maci ennek ellenére gazdiként inkább Zsuzsát fogadja el, mert ő olyan neki, mint egy igazi anyuka. Mindent megenged neki.
Bár kedvencüket nem tanították meg mindenféle trükkre, azért nagyon jól nevelt kutya. Igaz, egyszer előfordult, hogy megszökött.
– Még kölyök volt, de már a lányok után futott. Két pillanat alatt szem elől vesztettem, és nem is találtuk meg. Nagyon elkeseredtünk, addigra már a szívünkhöz nőtt. De reménykedtünk, mert a nyakán lévő bilétán ott volt a telefonszámom. Egyszer csak megcsörrent a telefonom, és egy nő hívott elég erős akcentussal, hogy megtalálta Macit. Rohantam érte. A hölgy a saját sálát használta póráznak, ő merte egyedül megfogni. Nagyon jól szituált volt, valami diplomata lehetett. Az is kiderült, hogy orosz származású, azóta nagyobb a bizalmam az orosz emberekkel szemben, pedig nem kedveltem őket – vallja be a csikidam atyja.
Ha tehetnék, Szikoráék mindenhová magukkal vinnék a család kedvencét, de Maci nem szeret utazni. Pedig mindig depressziós lesz, ha otthon hagyják. Bár a házban más állat nem lakik, az utcába azért néha besétálnak vaddisznók az erdőből. Gond még sohasem volt velük: csak jönnek és mennek.
