A 81 éves énekes élete kész regény: börtönviselt testvér, titkos légyottok, házasságkötés becsületből. Ötven éve aratta első sikerét, és ma is hittel énekli: Nem csak a húszéveseké a világ.
1935-ben valóra vált az Aradszky szülők, Róza és András álma: világra jött második fiuk, Laci. A kis család egy szoba-konyhás lakásban élt a budapesti Szondi utcában, ahol az anya háztartásbeliként, az apa férfiszabóként dolgozott, ez pedig a kis lakást még szűkösebbé tette. Aradszkyék ennek ellenére boldogok voltak.
– A gyerekkoromat a foci, a vagányság, a harcosság, a haverokkal való verekedés és a tanulás határozta meg – meséli az énekes. – Nem kerültem a konfliktust, és ha valaki bántotta a bátyámat, azt azonnal agyba-főbe vertem. Nem voltunk gazdagok, mégis megvolt mindenünk. Ennek az idillnek az vetett véget, hogy a fivéremet életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
Történt ugyanis, hogy Aradszkyék egyik unokatestvére disszidált, és a hatóságok úgy vélték, ebben az énekes testvére, a Népsportnál dolgozó András segítette. A férfit a szerkesztőségi ülésről vitték el. Koholt vádak alapján előbb életfogytiglani, majd tizenöt év börtönre ítélték, végül két és fél évet ült. A raboskodás alatt írnokként dolgozott egy bányában.
– Miután a bátyám kiszabadult, Svédországba emigrált. Sportújságírói állásajánlatot kapott, de végül háromszoros fizetésért egy lappföldi ércbányában vállalt munkát. Finn lányt vett feleségül, öt gyereke, 18 unokája és öt dédunokája van. Tizenkét év után sikerült elintézni, hogy hazajöhessen, de a hatóságok pár nap után közölték, tévedés történt, azonnal ki kell utasítaniuk az országból. Az érte való izgulással telt a fiatalkorom.
Az énekes és fivére az internetnek köszönhetően napi kapcsolatban áll egymással, a személyes találkozásra azonban csak ritkán van lehetőségük. Utoljára 2013-ban ölelhették meg egymást. (Folytatjuk)
