Jakupcsek már nem tervez hosszú távra

Tetszett a műsor.

Ez mozi! Nem show és nem békülő! Sok elemből tevődik össze. Egyrészt egy hosszú beszélgetésből, amiből a legjobb mondatok kerülnek be, másrészt egy gyönyörű mozifilmből, amelyben utazom a helyszínre, és a drámai talál­kozásból, ami a stúdióban születik. 

Sok felkérést kapott, de erre azonnal igent mondott.

Voltak nagyon kedves megkeresések, de ez volt az, ami szíven ütött. Pont azért, mert járatlan út, mert szeretem, ha túlmutatunk a direkt szórakoztatásom. Ennek van társadalmi üzenete, amit fontosnak találok, és ez olyan, amiben kísérletezhetek. Itt másként kell kommunikálni, civil emberek vannak. Ahhoz, hogy ők eljöjjenek, abban nagy munkám van. Ez bizalmi kapcsolat.

Mit tanult belőle?

Az emberek milyen elképesztő módon nem tudnak szót érteni egymással, mennyire félnek az érzelmeiktől, az indulataiktól, a haragjuktól. Évek telnek el, elmúlik az élet, és közben mindenki vágyakozik a másik után, de mégsem jön létre az a pillanat, hogy lépjenek.

Eszébe jutott olyan, akivel önnek kéne leülnie?

Miért lenne ilyenem? 

Mindenkinek van.

Igen, erre rájöttem közben, ezért próbáltam én is keríteni, de nincs. Nem tudok mondani, mert nem vagyok haragtartó típus. Ha csak megérzem, hogy valami nem kóser egy viszonyomban, azt szeretem azonnal rendezni. Kivétel, ha azt látom, hogy valaki menekül előlem. Olyan van. Az menekül, aki tudja, hogy ő a hunyó, hogy valami baklövést követett el.

Hogy bírta az elmúlt évet kamerák nélkül?

Nagyon jól. Őszintén, csodálatosan! Ebben az időszakban más olyan munkáimra koncentráltam, amikre a tévézés mellett kevésbé jutott időm. Mindenkinek szeretném felírni vényre, aki napi műsort készít hosszú évekig. Csak azért az nem mindegy, hogy te döntesz, vagy kényszerhelyzetben vagy. 

Hogy megy a könyve?

Még mindig sikerlistás. Nagy öröm, hogy ekkora siker.

Otthon volt egy évig…

Nem voltam otthon. Visszavettem a kommunikációs cégemet, ami most is működik, míg beszélünk, és ha kellek, ott vagyok. Pillanatnyilag ez az alap. Ez mindig is volt, csak a köztévé alatt háttérbe szorult. Projekteket viszünk, üzleti kommunikáció, tréningek, élmény alapú oktatás, kerek­asztal-beszélgetések, reklámkampányok, kreatív munka. Főleg nagyvállalatoknak dol­gozunk.

Ön üzletasszony?

Tulajdonképpen igen. Egyre inkább igen!

Arra akartam kilyukadni, hogy több ideje volt a családjára.

Nem, sok idő kellett, hogy ezt felépítsem. Szabadúszó vagyok. Én erre a produkcióra jöttem a TV2-höz. Idáig látok, és nem is kérdezek tovább. Egyet megtanultam, a televíziózásban már nincs hosszú távra tervezés. 

Meséljen a családjáról, a két gyönyörű nagy fiáról és a kicsiről, Emmáról!

Minden rendben van. A két fiú kirepült, úgy kell a táncrendjükbe bejelentkeznem. Nagyon hiányoznak, keveset látom őket, viszont mindennap beszélek mindegyikkel. Hétvégén így vagy úgy valami közös program  mindig van.

És a kicsi?

Nagyon szoros a kapcsolatunk. Ő már nyolcéves.

Ide kellene járnia önnel.

És bármikor jönne is, imádja a televíziót, ezt a világot. Erről majd később elbeszélgetünk.

Követi a pályán?

Valószínűleg nem, mert Marci is imádta, de más pályára sodródott. Sokáig nagyon szerette ezt a világot, de sokat beszélgettünk erről, végül másként döntött. Jogász lett. A másik fiam EU-s projektmenedzser. És Emmával is el fogunk beszélgetni erről, ha eljön az idő. Azt csinálnak, amit akarnak, egy darabig! (Nevet) 

De ön is szereti ezt csinálni, nem?

De én máskor kezdtem. Nagyon nem mindegy, hogy mikor kezdted, kitől tanultál. Nem mindegy, hogy melyik szakmának mikor melyik időszak kedvez. Tiltani soha nem tiltottam semmit, de adtam alternatívákat is.

Emma mi lesz, ha nagy lesz?

Állatorvos! Most éppen. És ezt erősítjük is benne.

Nem látom magam előtt anyukaként.

Emmát elvittem reggel suliba, bejöttem, sminkeltem, itt ülök, megyek Szlovákiába forgatni, este otthon vagyok. A férjem pedig egy féléves amerikai filmben forgat.

Na! Sosem beszél róla, megvan még?

Nagyon jól vagyunk, de erről most sem fogok beszélni.

Támasza volt a bajban?

Ő mindig biztat engem.

Erős és határozott személyiségnek tűnik, van szüksége egyáltalán valakire?

Attól vagyok ilyen, hogy erős családom, baráti köröm van, akikkel rendszeresen tartom a kapcsolatot. Pont az a lényegem, hogy van körülöttem egy burok, egy emberi burok. 

Az emberi kapcsolataimból is töltekezem. 

Mindig azt hittem, hogy csak a saját megérzései vezérlik.

Leginkább az érzéseimre hallgatok, ha döntést hozok. Csak azért, mert valami nagyon jó biznisz, azt nem biztos, hogy megcsinálom. Nekem nagyon fontos a család, a barátaim. Most jöttem haza egy síelésből a barátaimmal, ahová minden évben elmegyünk. Együtt kirándulunk, ebédelünk, összejárós vagyok.

Elégedett? Boldog?

Nagyon élvezem a napjaim. Ha jó munkát csinálsz, jó stábbal, annál nagyobb öröm nincs. A jóról lejönni nagyon nehéz. A váltások nehezek, akkor kell új munkát találni. Ezért volt jó a könyv. Terápia volt, élveztem írni, sodort magával.

Túl lehetett élni ezt a drámát?

Munkával. Jó munkával túl lehetett. Az, aki visszafelé bámul és az indulatait eteti, az elsüllyed. A cél fontos. Nincs idő, már most a következőn gondolkodom.