Megdöbbentő sikerű koncertsorozat lett Sinatra estjéből – az egyestés álom még nem ért véget Kamarás Iván számára.
Nyolc év után tér vissza a Pesti Színházba. Az Idegenek az éjszakában hozta el az első alkalmat, ahol nem bújik szerep mögé – ezt miként éli meg?
Ez nagyon fontos munka az életemben, amellyel tavaly nyáron debütáltunk. Külön öröm számomra, hogy áprilisban, ezúttal egykori anyaszínházamban játszom, zenélek. A koncerten Frank Sinatra zseniális dalait szólaltatjuk meg, a címadó a legendás Strangers In The Night, azaz Idegenek az éjszakában. A dalok között igazán személyes történeteket mesélek el, tőlem szokatlan ez a kitárulkozás a színpadon.
Annyi maszkot hordunk az életben, színészként pedig pláne – szóval arra gondoltam, mi lenne, ha kicsit közelebb engedném magamhoz a közönséget azon keresztül, amit csinálok? Az is nagy öröm számomra, hogy ismét egy „csónakban evezünk“ Eszenyi Enikővel, aki tizenkét évig volt a legkedvesebb partnernőm. Áprilisig sok munka vár ránk, folyton ezeket a dalokat dúdolom, sokszor fel sem tűnik. Néhány napja a boltban álltam sorba, és egy kedves hölgy beszállt a My Way-be, majd követte két másik. Csak akkor kapcsoltam, amikor már öten énekeltünk.
Hogyan készült a koncertre, hogyan idézte meg Sinatra szellemét?
Megadtam a tiszteletet egy speciális formában is a Mesternek, tettem egy Sinatra-emléktúrát és ellátogattam azokra a helyekre Amerikában, amelyek hozzá köthetők – így talán közelebb kerültem a szellemiségéhez. Végigjártam egy napját: Hollywoodban indítottam, ahol a Hírességek Sétányán három csillaga is van. Aztán a Kínai Színház előtt a kéz- és lábnyomába egyszerre beletettem az enyémet – ezzel a mozdulattal talán az eddigi legrövidebb lefelé néző kutya jógapózomat hajtottam végre. Elmentem a Capitol Recordsba, ahol az összes lemezét fölvették. Utána a legrégebbi olasz étterembe, ahol van róla egy freskó a falon.
Ellátogattam a kedvenc öltönyboltjához Beverly Hillsbe, ott szerettem volna felpróbálni egy öltönyt, de sajnos zárva volt. Aztán betértem a Rodeo Drive-hoz közel eső kedvenc csokoládéboltjába, ahol megkóstoltam a kedvenc csokiját. Ez egy juharszirupos csoki – nem mondom, hogy a kedvencem lesz... Elmentem a La Dolce Vita nevű éjszakai bárba, amit nagyon szeretett, majd felmentem abba a lakásba, amit arra az esetre tartott fenn, ha nem volt kedve hazamenni.
Mi a következő kihívás?
Egyértelműen az április 23-i koncert. Emellett most forgattam két produkcióban is, de ezekről még nem beszélhetek.
