<p>Az énekes-dalszerző minden állata családtagként él velük, még Dzsinó, a teknős is, aki egész nap szabadon „rohangálhat”. Csak vigyázni kell, hogy véletlenül rá ne lépjenek.</p>
– Dzsinó mocsári teknős, már tízéves. Amikor a párom hazahozta, gyufásdobozméretű volt. Imádtuk első perctől. Ugyan van neki nyári és téli lakja is, leginkább azt élvezi, amikor szabadon futkorászhat. A fürdőszoba a kedvenc helye, ott csetlik-botlik örömében, biztos azért, mert nyirkosabb, mint a többi helyiség. Egyébként úgy nevelkedett, mint egy kiscica, állandóan a párom, Fanni mellkasán pihent. Én simogatni, puszilgatni is szoktam, mindig kiérdemli – vallotta be Gjoni.
Azt mondja: a teknős elképesztő, mert kommunikál velük. Ha hívják, odamegy, és követi őket. Előfordul, hogy ha vendégek vannak náluk, odakucorodik ő is, és figyeli a beszélgetést. Annyira koncentrál, hogy mindig abba az irányba fordítja a fejét, amerrôl épp mond valaki valamit. Egyszer viszont három napra eltűnt.
– Egy rét mellett lakunk, és két napig kerestük elemlámpával. Mint tűt a szénakazalban. Már éppen feladtuk, meg is gyászoltuk, amikor a teknőc a harmadik napon ott állt az ajtó előtt. Hazatalált. Teljesen ledöbbentünk, de nagy volt a boldogság is – mesélte a zenész.
Az állatok mindennap este hatkor kapnak vacsorát, ilyenkor Dzsinó a macskák társaságában várja, hogy ehessen. A páncélos lakótársa még a két kutya, Sam és Jessi is – mindketten a Német Juhászkutya Fajtamentés Alapítványtól vannak. Sam ráadásul kicsit hiperaktív, turbókutya – ahogy Gjoni fogalmaz. Persze azért nagyon barátságos állat, a környékbeliekkel remekül kijön. A legfrissebb házi kedvenc pedig Shiva, aki egy három és fél éves kanca.
– Teljesen nyersen került ide hozzánk, mert Fanni nagyon ért a lovak betöréséhez. Vele se vallott kudarcot. Bár eleinte a paci fenékbe rúgott minket, most már viccelődünk egymással. Például bedugom a zsebembe az almát vagy a répát és jön, bökdösi a hátamat, hogy adjam neki oda az ételt. Amikor Fanni hazajön, elémegyünk a HÉV-megállóba az állatokkal. Ez körülbelül olyan száz lépés. Általában szőrén ülöm meg Shivát, a kutyák meg jönnek mellettünk. Aztán már maguk mennek haza. Együtt vágtázik a ló és a két eb, elképesztő látvány.
