„Ezt a filmet vagy nagyvonalúan kell megcsinálni vagy sehogy!” – mondta állítólag Nemeskürty István az 1980-as évek végén, amikor komolyan felmerült, hogy megcsinálják végre a régóta várt nagy filmet Kincsemről, a csodalóról. Csurka István meg is írta a forgatókönyvet, Tordy Géza és Nagy-Kálózy Eszter játszotta volna a főszerepet – olvashatjuk Fehér Dezső A legendás Kincsem című könyvében. De ez a film nem valósult meg. Azóta is több nemzetközi és magyar filmterv született a Kincsem-sztori filmes feldolgozására, míg Herendi Gábornak most végre sikerült is megvalósítania a magáét, mégpedig – ahogy Nemeskürty István mondta annak idején – nagyvonalúan. Minden idők legnagyobb magyar filmköltségvetésével, közel hárommilliárd forintos büdzsével. Herendi azonban a látvány érdekében nagyvonalúan kezelte a XIX. századi jelmezek és a történet hitelességét is. Fölturbózta kicsit a valóságot, pedig az önmagában is elég érdekes.
Kitalált szerelem
Nézzünk néhány látványos eltérést. Itt van mindjárt a főszereplő, Kincsem tulajdonosa, Blaskovich Ernő. Az őt megszemélyesítő Nagy Ervin testes, erőteljes termetű színész és bár a Blaskovichok valóban ilyenek voltak, „Ernest” pont nem: alacsony volt és gyenge fizikumú. Valószínűleg nem mutatott volna jól a mozivásznon. A film szerint a szabadságharc után céltalan, kicsapongó életet élt, holott Kincsem tulajdonosa valójában józan és jól gazdálkodó ember hírében állt. A rebelliskedés nem jellemezte, sőt a szabadságharc leverése után a Magyarországra látogató Ferenc Józsefet is hajlandó volt fogatán fuvarozni. Így aztán nem hiteles a film egyik fontos szála, a von Oettingen báró elleni küzdelme és a báró lánya, Klara von Oettingen iránt érzett szerelme sem. A forgatókönyvírói fantázia szüleménye. Oettingen báró és Klára nem létezett. Blaskovich szerelme a nálánál jóval fiatalabb „Kék szemű Lady”, Szabó Karolina színésznő volt, akivel évtizedekig élt együtt boldogan Reáltanoda utcai palotájában.
Kedvetlen társ nélkül
Különös, de megfelel viszont a valóságnak a filmben leggiccsesebbnek tartott szál, Kincsem és az istállómacska barátsága. A Csalogány nevű cica valóban minden útjára elkísérte a csodakancát, mert az nélküle kedvetlen volt. És valóban, ahogy azt a moziban is látjuk, egyszer bonyodalom adódott abból, amikor egy kikötőben nyoma veszett. Kincsem győzelmeihez a filmben nem kellett hozzátenni semmit. Az tényleg maga volt a csoda. Ötvennégyszer indult versenyeken Európa-szerte, és ötvennégyszer nyert – többnyire a Blaskovich-istálló kék-fehér színeiben, mint azt a mozifilm is felidézi.
Eltűnt két ereklye
Hogy milyen volt az igazi Kincsem, azt leghitelesebben néhány dagerrotíp felvételen láthatjuk. Illetve elképzelhetjük a csontváza alapján. Miután ugyanis Kincsem 1887. március 17-én, pont a tizenharmadik születésnapján kimúlt, gazdája az állatorvosi egyetem elődjére hagyta tetemét, ahol csontvázát preparálták, és 1953 óta a Mezőgazdasági Múzeumban látható. Itt őrzik a „verhetetlen” telivér egyik patáját is, melyet még Blaskovich foglaltatott ezüstbe a többi háromhoz hasonlóan, de mint a múzeum munkatársától, Szöllősy Gábortól megtudtuk, mostanra már csak kettőnek a hollétét ismerjük.
