Az elmúlt években többen is zaklatták a Korda házaspárt azzal, hogy kisebb-nagyobb kölcsönt kérjenek tőlük. Van azonban egy évek óta visszajáró zaklatójuk, aki viszont egy forintot sem akar, szimplán a kertjük alján dúvadkodik. Ő Béla.
– Hosszú évek óta van egy Bélának elkeresztelt vaddisznónk, amely évek óta felbukkan a Korda Villa kertjében. Különösebben nem szoktuk etetni, viszont a dinnyehéjától a zsömléig befalatozik mindent válogatás nélkül, ha úgy van. De nagyon aranyos egy állat, mi már szemeztünk is – kezdte mesélni állati sztoriját Balázs Klári.
– Van egy kerítés a természetvédelmi terület és a szállodánk között. De olyan aranyos ez a Béla, hogy tavaly már a kölykeit is odahozta nekünk megmutatni. Nem okoztak semmi kárt, a világon semmi rosszat nem csináltak, nem bántanak senkit. De az emberekben előítélet van velük szemben, és félnek tőlük – magyarázta Klárika, akit egyik vasárnap éjjel a vadőrök ébresztettek azzal, hogy a lakossági bejelentések alapján elkapták Bélát.
– Azt kérdezte a vonal túloldalán az általam csak X. Y.-nak nevezett szakember, hogy a vaddisznót egy ideig karanténban tarthatják, de utána mi legyen vele? Mondtam, hogy nem tudom magamhoz venni, mert egyébként is vendégeink vannak, meg mellettük saját háziállataink, kutyáink, macskáink. Mondták, oké, majd visszahívnak. Tíz perc múlva már hívtak is, hogy megszökött tőlük a vaddisznó. Na, hála istennek, mondtam nekik a telefonba. Ők meg erre megkértek, hogy ha megint felbukkanna valahol a környéken, akkor jelezzem feléjük a megadott számon. Arra várhatnak. Semmi pénzért nem fogom lebuktatni Bélát – jelentette ki határozottan Klárika.
Állatimádat
Egyetlen állatot sem üldöznek el.
– Van egy Lilike nevű fekete macskánk, már nyolc éve lakik nálunk – meséli Klárika. – Jön minden éjjel. Nappal azonban fogalmunk sincs, merre kószál. De volt már olyan cicánk is, aki 16 éves koráig élt velünk. Csóri Bandinak a végén már foga sem volt meg orra sem. Mi nagyon szerettük így is.
