Ildikó másfél évtizede őrzi imádott férje emlékét, gondozza hagyatékát. Más férfira azóta sem nézett, számára Hofi az örök szerelem.
Hofi Ildikó tizenöt év után sem hajlandó beletörődni férje elvesztésébe. Halála napja, az évfordulók már nem viselik meg annyira, csak a barátok együttérzésébe facsarodik bele a szíve.
Puzsérnál is Hofi az első
Sznobjektív című műsorában Puzsér Róbert Dinnyés Gergellyel állította össze a Tíz magyar humorista, aki tényleg humoros listát. Nem kérdés, hogy ki az első.
1. HOFI GÉZA
2. Laár András
3. Bödőcs Tibor
4. Fábry Sándor
5. Galla Miklós
6. Nagy Bandó András
7. Kőhalmi Zoltán
8. Markos–Nádas
9. Sándor György
10. Dolák-Saly Róbert
– Már nem kavar fel ez a nap, de amikor a barátok folyamatosan hívnak, hogy Ildikó, veled vagyunk, az megindító – mondja Hofi Ildikó. – Tegnap elmentem a temetőbe… Nem is tudom, hogy tudtam túlélni ezt a tizenöt évet. Azzal, hogy Géza elment, elment minden. Megszűnt a világ, nincs napsütés. Hogy ne betegedjek bele, hogy így tudjak dolgozni, könyvet írni, Géza hagyatékát gondozni, hogy az emléke fennmaradjon, ahhoz erő kellett, jó gének. Itt az évforduló, amit tegnap a temetőben lezártam. De ma ide el kellett jönnöm. Ez borzasztó nehéz dolog, mert ezek a kedves figyelmességek mindig visszahúznak. Eszembe juttatják, hogy jó ég, de szörnyű volt az a tizenöt évvel ezelőtti nap.
Ildikó még fiatal volt, amikor elvesztette Gézát, valahol negyven és ötven közt félúton. De hiába csinos még most is, soha többé nem lett szerelmes.
– Hogy lennék szerelmes, amikor férjezett vagyok?! Higgye el, ez nem elmebaj! Géza nekem annyi szeretetet, finomságot adott, hogy az a mai napig kitart. Ez egy örök szerelem, én már így megyek a sírba. Hofiné vagyok, nem özvegy. Persze, tudom, hogy özvegy, tudom, de akkor sem fogadom el.
Örökzöld poénok
– Figyelj, haver! Kis focistám! Szerinted az új stadiontól megjavul a foci? – Öhöm. – Ha Mari néni szarul főz és adok neki Zepter edényhalmazt, attól finomabb lesz benne, ami szar?
* * *
Magyarországon az egy főre jutó bunkók száma: kettő.
* * *
Mi az: negyven kiló és legel? Jövőre te!
* * *
A korrupció az, amiből mi kimaradunk.
* * *
Tudod, ezek miért lopnak, a politikusok? Hagyománytiszteletből!
Ildikó számtalan emléket idéz fel közös életükből, de a legkedvesebb az első találkozásé, ami – rendhagyó módon – egy véletlen telefonhívás volt.
– Valaki mást hívott, téves kapcsolás volt, én vettem fel. Megismertem a hangját: maga a Hofi, a művész? Elkezdtünk beszélgetni, meghívott estére a színházba, én meg elmentem. Eszembe nem jutott, hogy férfi, semmire sem gondoltam, de aztán ott egy fél óra alatt beleszerettem. Ha látta volna azokat az izzó barna szemeket. Maga is beleszeretett volna – mondja Ildikó, ma is belepirulva. – Az egész lénye hiányzik. Ugyan abban a lakásban élek, ugyanazt a nyaralót használom, itt tartom magam körül. Nagyon szeretem. És persze nagyon hálás vagyok a Madách Színháznak és Kőbányának azért, hogy létrejött ez a kiállítás.
Koós János sem engedi el a barátját
Az énekes úgy érzi, Hofi nem ment el, a mai napig itt van vele. – Ha otthon ülök a fotelemben, jobbra egy fénykép van kettőnkről, balra egy szobor – mondja Koós. – Egyszer eljött hozzánk Visegrádra, a nyaralónkba és azonnal beleszeretett a tájba. Elmentünk a polgármesterhez, mondtam neki: Géza, te ülj le itt a járdaszegélyre és sírj. Beszéltem a polgármester asszonnyal, aki elmondta, hogy lehetetlen telket szerezni. Kértem, hogy nézzen ki az ablakon. Amikor meglátta a járdán sírdogáló Gézát, azonnal odaadta neki a nyaralóm melletti telket.
Charlie-val nem csak a szeretet, de a közös gyökerek is összekötötték Hofit: mindketten kőbányaiak.
– Az volt az utolsó fellépése, amikor a New Orleans Clubban átadta nekem az aranylemezt. Utána élő koncerteztünk, feljött a színpadra és énekelt. Tíz napra rá Géza meghalt. Szeretett, én pedig rajongtam érte, imádtam őt – mondja Charlie.
