<p>Ha Barátok közt, akkor Mátyás király tér. Ha pedig a legendás épület, akkor Vili bácsi és Magdi anyus. Pontosabban Tibor és Éva. A Bors megtalálta a házaspárt, akik miatt csillog-villog az épület.</p>
Lassan húsz éve minden hétköznap este százezreket ültet le az RTL Klub képernyője elé a Barátok közt című sorozat, azóta pedig az ország egyik legismertebb épülete lett a főcímben is szereplő „Mátyás király tér” társasháza.
Az udvaron már csukott szemmel sem tévednénk el, hiszen nincs este, hogy ne látnánk azt – Rózsa bisztróval, székekkel, lakásokkal. A tisztaságért pedig egykor Vili bácsi és felesége, a néhai Magdi anyus felelt – persze, csak a forgatókönyv szerint.
A Bors felkerekedett, hogy megtudja, ki is valójában az igazi „Vili bácsi”, és van-e neki „Magdi anyusa”.
Nos, van.
Szél Tibor és felesége, Éva csaknem tizenöt évvel ezelőtt kapta meg a sorozatban látható Kós Károly téri társasház takarítási munkáját. Azóta is olyan elégedettek velük, hogy eszük ágában sincs megválni tőlük. Erről és a sorozatról is szerettük volna faggatni őket, amikor találkozót beszéltünk meg velük, de az „igazi Magdi anyus”, Éva nem szeret szerepelni. Ő inkább megvárta férjét, aki készségesen felelt kérdéseinkre.
– Természetesen, szinte már mindenkit ismerünk, akik a sorozatban szerepeltek, Vili bácsival, Magdi anyussal is találkoztunk. Nagyon kedves mindenki a produkcióból – mondta a Borsnak Tibor. – Egyetlen egy alkalommal volt egy kisebb összezördülésünk a stábbal. Egy nagyobb jelenetet forgattak, egész nap itt voltak és rengeteg ételt, italt rendeltek. Amikor megálltam a ház előtt, azt hittem, a hó esett. Mindenfelé műanyag tányérok, szemét szanaszét. Meg is állítottam az illetékest, hogy számonkérjem tőle ezt az egészet, de mire végigértem volna a mondandómon, a stáb pillanatok alatt rendet tett az utcán – emlékezett.
A férfi foglalkozását tekintve rovarirtó is, és ami a takarítást illeti, svájci hotelekben is évekig áldották a nevét. Sőt jelenleg is több fővárosi állandó megbízása van a párjával. És bár a „Magdi anyusék otthonának” is helyt adó épületben van egy apró kocsma, nem Rózsa presszónak tett hívják.
– Sokan próbálkoznak bejutni az udvarra, hogy szétnézzenek. De nem szabad – mondja Tibor, aki munkatársainknak meg is mutatta, miről beszél.
Egy hatalmas parkosított parkoló, és egy apró családi házacska áll hátul, és függőfolyosó a körülbelül harminc lakással. Kifelé jövet még egy pillantást vetünk a lépcsőre, és azon tanakodunk, vajon itt érte-e a végzetes baleset az ország Magdi anyusát.
– Nem, az nem itt volt – mondja Tibor, miközben nyílik az ajtó és egy fiatal postás lép be rajta. Pont olyan forma, mint aki az ominózus esés pillanatában is épp érkezett, és Magdi anyus segítségére sietett.
– Bocsánat, ön az a postás, aki itt volt a baleset idején is? – kérdjük álnaivan, a kézbesítő pedig természetesen veszi a lapot. – Nem, nem, aznap egy kollégám dolgozott – replikázik.
Ugyanebben a pillanatban megszólal „Vili bácsi” telefonja, a Kaoma Lambada című száma töri meg a csendet. A vonal végén „Magdi anyus”, megsürgeti az urát. Takarítani kell, a munka nem vár.
