Forrás: MTI
Üdvözlöm, Pataki József vagyok a Bors napilaptól…
Szia drága Józsikám! Hogy vagy?
Köszönöm szépen, jól vagyok. Máthé Erzsébetet keresem.
Én vagyok az, de hát mi már beszéltünk pár napja.
Mikor beszéltünk?
Jajj, nem veled beszéltem le egy randevút itt nálam?
Nem emlékszem ilyesmire, de nagyon szívesen randevúznék a művésznővel, ha van rá lehetőség.
Hány éves vagy? (nevet)
Huszonnégy múltam.
Én kilencvenéves lettem most, de a humorom megmaradt.
Isten éltesse a drága művésznőt.
Nagyon szépen köszönöm.
Hogy érzi magát ezen a napon?
Boldog vagyok. Nagyon nagy dolog, hogy meg tudtam élni ezt a szép kort. Süt a nap, és minden a legnagyobb rendben. Tele vagyok életkedvvel.
Hogyan ünnepli a születésnapját?
Épp a barátaimat várom, hogy ünnepelhessünk egy kicsit. És holnap is bulizni fogok egy másik társasággal. Tudod, rájöttem arra, hogy nagyon sokan szeretnek. Mint a tenger, olyan az életem… most hirtelen hullámozni kezdett, vibráló lett.
– Visszatekintve az elmúlt 90 évre, mire emlékszik legszívesebben?
– Talán, amikor sikereim voltak, szerelmes voltam és fiatal. A 90 évből nem tudok kiemelni egy dolgot. Voltak keserű, kegyetlen napjaim is. De inkább a szépre emlékezem. Olyan voltam a 90 év alatt, mint egy hosszútávfutó, sokszor fuldokoltam az élettől, mint a sportoló a verseny végén. Így nézett ki az életem. Oly’ nagy hasalások, és esések voltak a pályám során, de mindig fel kellett állni. Csináld, és ne add fel! – Ez az én mottóm! Isten nagyon nagy akaratot és erőt adott nekem. Mindig ez vitt át a nehézségeken.
És hogy szolgál az egészsége?
Már nincs minden rendben. Nemrég kórházban voltam kivizsgáláson, vannak visszatérő problémáim, sok tragikus és nagyon kemény helyzet volt, de mindent túléltem. Több bajom volt, és van még most is, de hát ez a korral jár. Na, de nem is panaszkodom tovább… megjöttek a barátaim és kezdődik a buli. Minden jót kívánok!
Titkárnő akart lenni
Mertz Erzsébet néven látta meg a napvilágot. Miután elvégezte az iskolát, egy faárudában helyezkedett el, és titkárnő szeretett volna lenni. Egyszer 1945-ben fellépett egy majálison, ahol a Sasfiók egyik monológját adta elő. Ekkor megpecsételődött a sorsa, ugyanis addig-addig unszolta a főnöke, míg meg nem próbálkozott a színészettel. A Színészegyesület Színiiskolájában tanulta a szakmát.
