Nem érdekli a médiafelhajtás, ugyanaz a szerény, de tudatos cukrászmester maradt, aki volt Liptai Claudiával való megismerkedése előtt. Két dologban hisz: a megérzéseiben és az édesapja bölcsességében.
Forrás: Bánkúti Sándor
Nehéz szóra bírni hivatalosan, mert bár civil közegben egy igen beszédes és vidám embert ismertünk meg Pataki Ádám személyében, az újságírói kérdésektől egy szempillantás alatt zárkózottá válik. Pláne, ha azok a kérdések a féltett magánéletét, Liptai Claudiával való kapcsolatát, vagy a közös kisfiuk hogylétét érintik.
– Claudia mellett valóban sokkal nagyobb médiafigyelem irányul rám, de őszintén szólva nem akarok ezzel foglalkozni – mondja a Borsnak Pataki Ádám mestercukrász. – Van neki egy élete, ami a foglalkozásából adódóan reflektorfénnyel jár, és van nekem, ami kevesebb médiaszerepléssel párosul, hacsak nem valami sokakat érintő kérdésről van szó, mint mondjuk az Ország Tortájáról, amit augusztustól a Pataki cukrászda is forgalmaz – fordítja rendkívül rutinosan a szakmája felé a szót.
– Szeretem a hivatásomat, sokszor mondják, hogy épp olyan munkamániás vagyok, mint az édesapám volt, de ezt azért egy kis túlzásnak érzem. A cukrászdát a szüleim és nagyszüleim építették, a legnagyobb szaktudással, tisztességgel – amit itthagytak nekem örökségül –, ezt viszem tovább. A hétből öt napot, reggel hét órától mindig ott vagyok, ez igaz, de nem érzem túlzásnak. Igyekszem egészséges arányban tartani a munkát és a családi életemet, hiszen van egy nagyon fontos projekt, a kisfiam, Marci, akire nagyon sokat gondolok.
Fagyikat lehet kóstolni
A Budapesti Millenárison megtartott négynapos rendezvényen ott lesz a Pataki cukrászda stábja is, ma sem késő kilátogatni és megkóstolni Ádámék különleges fagylaltjait
Pataki Ádám azt mondja, az életében a döntéseit a megérzései alapján hozza meg, illetve mindig figyelembe veszi, hogy az örök példaképe, a három éve tragikus hirtelenséggel elhunyt édesapja, Pataki János cukrászmester miként lépett volna.
– Ugyanannál az asztalnál, ugyanabban a székben ülök, amiben az édesapám dolgozott – mondja Ádám. – A hátam mögött ott lóg a falon a képe, a mai napig beszélgetek vele... Ha valamilyen kérdésben elakadok, akkor arra gondolok, ő vajon hogyan csinálná, milyen tanácsot adna? Nagyon remélem, hogy olyan döntéseket hozok és hoztam, ami miatt elégedett lenne velem, ha most látna.
