Gyilkos bombák, éhezés, menekülés a pincébe – ezek Bodrogi Gyula gyerekkori emlékei a II. világháborúról. Ritkán beszél a borzalmakról, de ha mégis, a barátai megkérdik a színésztől: miért ragad mégis oly szívesen puskát vadászaton?
Forrás: MTI
Talán még soha nem beszélt arról Bodrogi Gyula, mi mindent élt át gyermekkorában a II. világháború idején. A Borsnak most feleleveníti az emlékeit, amikor ösztönösen a borospincébe rohant a családjával, amint meghallották a légi támadásra figyelmeztető szirénák vijjogását és a fegyverropogást.
– Nehéz visszaemlékezni a II. világháború borzalmaira. 9-10 éves lehettem akkoriban, szörnyű volt gyerekfejjel átélni Budapest ostromát. Nagyon sokat kellett igazodni az adott helyzethez – emlékezik a színész. – Ez alatt azt is értem, hogy akkor tudtunk csak enni, ha éppen találtunk valamit. Sokat kellett nélkülözni. Emlékszem, egyszer el is sírtam magam, amikor megláttam a barátom kezében a zsíros kenyeret. Ezen kívül mindennapossá vált számunkra az életveszély. Amikor meghallottuk a szirénahangot, el kellett jutnunk a borospincébe. A repülőgépekből lőttek, bombáztak, gyilkos esőként hullottak alá a lövedékek… Nagyon féltünk.
A Nemzet Színésze arról is beszélt, sokan kérdik tőle, hogy az átélt borzalmak ellenére vadászként hogyan képes fegyvert fogni a kezébe. Bodrogi nem tudja megmagyarázni, mi ez a különös vonzalma a vadászat iránt.
– Nem tudom megmagyarázni ezt az érzést. Csak az tudja, hogyan lehetséges ez, aki maga is eljár vadászni. Nem hiszem, hogy a vadászatban pont a lövés lenne a lényeg. Persze az is benne van, de többet ér a társaság és a természet. Egy hete is voltam vadászni. Vaddisznót lestünk Bácson, nagyon jó mulatság volt. Mindig kitűnő ételt szoktam készíteni az elejtett vadakból, a kedvenc receptem pedig a káposztás fácán – mondta a Borsnak jókedvűen az idős színész.
Lorán Lenke is átélte a háború borzalmait
Lorán Lenkének, csakúgy mint Bodrogi Gyulának fiatalkorában kellett szembesülnie a háború borzalmaival. 1945-ben a szüleivel gyakran kellett bujkálnia a katonák elől, és kis híján erőszak áldozatává vált.
– Féltem az orosz katonáktól, mivel rengeteg rémtörténet keringett róluk, többek között az is, hogy megerőszakolják a lányokat. Nekem szerencsém volt, mert amikor megtaláltak bennünket a levéltárban, és meglátták körülöttünk a vérző sebesülteket, mindentől elment a kedvük – mesélte korábban a színésznő.
