Kollégáival ellentétben Frabato nem született mágusnak. Egy végzetes szellemidézés terelte az ezoterika felé.
Forrás: Bors
A résztvevők közül hárman belehaltak abba a félresikerült szellemidézésbe, amelyen Frabato is jelen volt 17 éves korában. A halálos asztaltáncoltatás után jött rá, hogy megtalálta élete hivatását.
– Fiatalkoromban még nem értettem a mágiához, de jó ötletnek tűnt, hogy éjfélkor az erdő közepén heten egy faházban szellemet idézzünk – idézte fel a vérfagyasztó történetet Frabato. – Szellemidézéskor az a rituálé, hogy behívnak a szellemvilágból valakit, de senki nem tudja, hogy pontosan kit. Ezek a lények bizonyos energiákkal rendelkeznek. Ha egy átlagosnál jóval erősebb energiájú valakit hívnak be, akkor az elpusztítja a fizikai testet, hogy magával vigye a túlvilágra a lelket, ahol csak őt szolgálja. A szeánszot levezető spiritiszta hölgy erről nem tájékoztatott, mert – mint utólag kiderült – nem értett a hivatásához. Szóval már ment egy ideje a szeánsz, amikor valahogy behoztunk egy olyan erős energiát, hogy a rituáléhoz használt könyv egyszer csak elkezdett pörögni, az addig csak pislákoló gyertyaláng meg hirtelen a többszörösére nyúlt meg.
A halálra rémült társaság ijedtében be sem fejezte a rituálét.
– Borzasztó volt átélni. A barátom felugrott, és villanyt gyújtott. Nem kellett volna, mert a gyertyát nem sikerült elfújnunk, ezzel megsértettük a szellemvilágot. Emiatt halt meg három ember a jelenlévő hétből. Egyikük pár héttel később az érdi emelkedőn nekiment egy fának. Öten ültek a kocsiban, a társai túlélték, neki viszont hét olyan sérülése is volt, amelybe egyenként is bele lehet halni. Utána a spiritiszta hölgyet egy fertőzés vitte el egy hét alatt. A harmadik ember is autóbalesetben vesztette el az életét. Nekem viszont volt egy visszatérő álmom: fölülről láttam magam, de a testemet nem tudtam mozgatni. Nem tudtam, mit jelenthet ez, ezért elkezdtem utánaérdeklődni, és így indultam el a ma már a hivatásomat jelentő szakmám felé – mesélte Frabato.