Őszintén sorolták az örökbefogadással kapcsolatos élményeiket a hírességek. Az időjós meghatottan beszélt a családhoz segítésről.
Nem mindennapi rendezvény moderátori feladatait látta el Pataki Zita: a Morning Show háziasszonya a Várva Várt Alapítvány jótékonysági estjén vezette a műsort. Az alapítvány évek óta krízishelyzetben lévő nőkkel és örökbefogadással foglalkozik, az esten pedig Zitából is előtörtek a régi emlékek. A közönségnek elmesélte ugyanis, hogy még mielőtt ismert időjós lett, örökbeadással foglalkozott.
– A pályámat a főiskola után nem pedagógusként kezdtem, hanem a Pest Megyei Gyermek- és Ifjúságügyi Intézetben örökbefogadással foglalkoztam. Körülbelül három éven át ötven-hatvan gyermeket segítettem családhoz. Én a mai napig úgy gondolok erre a munkámra, hogy életem legszebb időszaka. Én voltam az Pest megyében, aki először felhívta a szülőket azzal, hogy: van egy jó hírem! És anyukák, apukák sírtak a telefonba – mesélte Pataki Zita, aki azt is elárulta, ő sem bírta ki sírás nélkül ezeket a nagy pillanatokat.
Zita az akkor örökbe adott gyerekek és családjuk közül sokakkal még most is tartja a kapcsolatot.
– Ezek a gyerekek már mind nagykorúak. Örülök, amikor rám írnak, hiszen a szüleik elárulják, hogy az a néni a tévéből vagy a rádióból sokat tett azért, hogy hozzánk kerülj – folytatta a műsorvezető.
Meghívott vendégként Gesztesi Máté is elmesélte, hogy az ő családját is érintette az elmaradt gyermekáldás, és végül örökbefogadásra került sor. A színész duettet énekelt Bayer Friderikával, akinek két örökbe fogadott kisfia van.
Kálid Artúr is beszélt az örökbefogadásról. A színészről vér szerinti édesanyja – ahogy ő fogalmazott – nem tudott lemondani. Az anya úgy érezte, szüksége van erre az apró kapocsra a fiával. Kálid azonban így nem volt örökbe fogadható, nevelőszülőkhöz került.
– Tizennyolc éves koromban egyszer, amikor apámékkal együtt ünnepeltük a karácsonyt, azt kértem tőlük, mintegy ajándék gyanánt, hogy hadd vehessem fel az ő nevüket mindazért a sok évért, sok szeretetért és odaadásért, amit az én ápolásomra, nevelésemre fordítottak.
