7. Jim Carrey (1962–)
A legfiatalabb nagy nevettető. Ugyan remek karakterszínész is, hírnevét mégis „gumiarcának” és – valljuk be – nem túl intellektuális vígjátéki szerepeinek köszönheti: A grincs, a Dumb és Dumber, s mindenekelőtt az Ace Ventura óta sokak kedvence.
6. Rowan Atkinson (1955–)
A nagy hetes egyetlen ízig-vérig európai tagja a brit komikus. Sokáig a Mr. Bean című rövid filmecskék idétlen hőseként szerzett népszerűséget, de aztán egész estés mozifilmekkel is robbantott. Johnny Englishként a James Bond-sorozat paródiáját is megalkotta.
5. Stan Laurel (1890–1965) és Oliver Hardy (1892–1957)
Ők a film hőskorának elválaszthatatlan párosa. Magyarországon Stan és Pan néven szerepeltek, de például németül Dagi és Gyagyaként futottak. Néma és hangos filmekben is remekeltek, mindig ugyanazt a figurát hozták: Stan a sovány, tutyimutyi, ütődött, míg Pan a kövér, agilis, mérges.
4. Walter Matthau (1920–2000)
Már a külseje, beszédes, ráncoktól barázdált arca is vígjátékra termett, számos filmet vitt sikerre, de drámákban, musicalekben is megállta a helyét. Legemlékezetesebb alakítása talán a Furcsa pár (ebben is, mint oly gyakran, a feledhetetlen Jack Lemmon partnereként) ultratrehány Oscarja.
3. Leslie Nielsen (1928–2011)
Ugyan száznál is több filmben és ezerötszáz tévéműsorban szerepelt, de amikor zsenialitását méltatni kell, elég egyetlen nevet mondani: Frank Drebin. A Nagyon különleges ügyosztály és a Csupasz pisztoly-trilógia nyomozója a legvadabb baromságokat is tökéletes fapofával volt képes kimondani.
2. Woody Allen (1935–)
Igazából a magát a hollywoodi filmgyárral szemben meghatározó művész rendezőként korszakos, de zseniálisan hozza minden filmjében a szorongó, furcsán vicces zsidó figurát. Klasszikus beszólásai napestig idézhetők. A talán legismertebb: csak semmi cicó, nálam van a slukker!
1. Charlie Chaplin (1889–1977)
Ő aztán igazi korszakos zseni, legtöbb filmjének nemcsak főszereplője, hanem forgatókönyvbírója, rendezője és zeneszerzője is volt. Megalkotta az igazi amerikaim kisember csetlő-botló prototípusát. Az ő filmjei kevésbé „röhögtetőek”, viszont némelyike elképesztően mély és az örökkévalóságnak szól. (Fotónkon épp Hitlert parodizálja maró gúnnyal).
