Kisikoljon, ne csukoljon, nem visszaváltható vagy nem váltható vissza, viszontlátásra, netán a viszontlátásra? Bizony, nem egyszerű az édes anyanyelvünket helyesen használni. 2017-ben már korántsem olyan sokakat foglalkoztató közügy a nyelvművelés, mint húsz-harminc évvel ezelőtt volt. Hol vannak már azok az idők, amikor Grétsy László nyelvész és Vágó István televíziós műsorvezető tanította a nézőket a helyes magyar nyelvhasználatra, mutatták be egy-egy szó, kifejezés helyesírását, használatát eredetét az Álljunk meg egy szóra! című tévéműsorban?
A Magyar Televízió az 1980-as években indította útjára a több száz adást megélt nyelvhelyességi műsort, de az első és utolsó adásra nem találtunk pontos időpontot a neten, a konkrét dátumra pedig a műsor házigazdája, Vágó István sem emlékszik. Emlékei szerint talán a köztévétől való 1996-os elbocsátása vetett véget a legendás nyelvművelő műsornak, amelynek utolsó adása egy évvel később került képernyőre.
A másik nagy szenvedély
– Készítettem egy kétórás, vegyes műsort, amelyben volt vetélkedő, drámai jelenet és nyelvhelyességi rovat. Egészében soha nem került adásba, részleteiben azonban igen. A rovat kinőtte magát. A tanár urat már ismertem, én kértem fel erre a feladatra. A műsor címe is az ő ötlete volt. Heti tíz perc adásidőt kaptunk, és általában két nap alatt hat adást rögzítettünk – nosztalgiázik velünk Vágó István. – Az én feladatom volt, hogy a hozzánk érkező rengeteg levélből kiválasszam azokat, amelyekkel foglalkozunk és nyelvi fordulatokkal egymáshoz kössem őket.
A nézők leveleit az évek során több ismert színész olvasta fel, például Heller Tamás, Szuhay Balázs, Kisfalussy Bálint vagy épp Csernák János.
A műsorban Grétsy és Vágó nem csak a stúdióban ült, hanem az utcákat járva is kutatta az esetleges nyelvi anomáliákat.
– Céduláztunk a tanár úrral. Mindent, amit láttunk felírtunk, és menetrendet készítettünk, hogyan tudjuk feldolgozni őket az adásokban.
Az is kiderült, milyen viszonyt ápolt és ápol jelenleg egymással Grétsy és Vágó.
– Magánemberként nem jártunk össze, de jóban voltunk egymással. Egy nagy vitánkra azért emlékszem, de már az is a műsor megszűnése után volt. A tanár úr szorgalmazta, hogy tegyék kötelezővé az üzleteknek a magyar feliratot, később a nyelvtörvény a parlament elé került, ahol azt meg is szavazták. Én azt az álláspontot képviseltem, hogy ezt a piaci szereplőknek kell eldönteniük – mesélte Vágó. – Most nem tartjuk a kapcsolatot, de hiányzik a társasága.
