Kilencvennyolc éves lett az ország Bálint gazdája, aki a Borsnak felelevenítette legszebb szülinapját. Gyuri bácsi elismerte, esett már bűnbe növények terén – a cukkinit talán épp neki köszönhetjük.
Isten éltesse, Gyuri bácsi! Hogyan telik ez a szép ünnep?
Csendesen ünnepeljük ezt a születésnapot, szűk családi körben egy kedves vendéglőben, de vidám hangulatban. A legemlékezetesebb a 18. volt, amikor ebéd után apám kézen fogott és kikísért a lóistállóba, ahol két szürke póniló várt rám. Ettől kezdve az én dolgom volt a lovacskákat etetni, itatni, tisztogatni, alájuk almot teríteni és a trágyájukat kihordani. Viszont nagy sikerem volt a falubeli játszótársaim között, mert kocsikázhattunk a kis szekéren.
Hogyan telnek a mindennapok? Kertben, növények közt?
Nyugdíjas vagyok ugyan, de dolgozom. Annyit, amennyire ez a 98 éves szervezet képes. Cikket, könyvet írok, előadásokat is tartok, mértékkel. A kerti munkához már nincs erőm, csak a magvetést, a palántázást és a gyümölcsfák metszését tartottam meg magamnak, de a kertben sok időt töltök, szemlélődök, és itt jutnak eszembe, hogy melyek azok a problémák, amelyek a kertészkedőket leginkább foglalkoztatják, és amelyekre tőlem várnak választ. Persze igyekszem minden kérdésre szakszerű és korszerű feleletet adni.
Van kedvenc növénye? Titokban sosem csempészet haza egyet-egyet?
Mindig az a kedvenc növényem, amellyel éppen foglalkozom. Gyenes István, kecskeméti kertész barátomtól tavasszal kaptam egy virágpalántát, amely mostanáig már egy méter magasra nőtt, és teli van mindig friss, nagyon bonyolult színű virágokkal. Nyolcvan évvel ezelőtt, amikor én a kertészpályát választottam, ez egy igen kedvelt virág volt, de valamilyen betegség terjedhetett el, amely miatt kipusztult, és manapság a legrészletesebb virágárjegyzékekben se található meg. A botanikai neve: Alstromeria. Utazásaim során igen sok érdekes növénnyel találkoztam, és nem restellem bevallani, hogy olykor zsebre is tettem egy-egy hajtást vagy magot belőlük.
Akad olyan is, amit mindnyájan ismerünk?
Egyszer Dél-Olaszországban jártam, egy termelőszövetkezeti küldöttséggel és a Nocera inferiore nevű városkában láttam egy kertészetet, ahol éppen egy uborkaszerű zöldségfélét takarítottak be. Megtudtam, hogy ez a cukkini, amiből azon nyomban vásároltam egy kiló vetőmagot, azt hazahoztam és elosztottam a kertész ismerőseim között. Magam is neveltem belőle palántát és örültem, hogy az idegen növény jól érezte magát a hazai földben. Azóta széles körben elterjedt és kedvelt zöldségféle lett.
