Budapesten, egy Balzac utcai lakásban található egy pici műhely, ahol Varga Jánosné lassan 60 éve dolgozik. Marika néni a színészlegenda, Garas Dezső húga, így egy alkalommal bent járt az akkor még a Blaha Lujza téren álló Nemzeti Színházban. Ott az igazgató, Major Tamás kérdezte tőle, nem érdekelné-e a parókakészítés? Mivel megtetszett neki a közeg, így Marika néniből fodrász lett, majd olyan neves színészek mellett dolgozhatott a Nemzetiben, később pedig a Vígben, mint például Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Básti Lajos vagy Törőcsik Mari.
– Első komolyabb munkám épp a bátyámmal volt, a Galileiben egy bíborost alakított, ehhez pedig le kellett ragasztanunk elálló füleit, illetve másmilyen szempillát, szemöldököt kapott – mesélte Marika néni. Elmondta, bár tőle is kérdezték, nem akar-e színész lenni, szerette a mesterségét, illetve tartott attól, nem tudna kilépni Garas Dezső árnyékából.
Hetvenhat évesen és egy komoly betegségből lábadozva persze már minden kicsit nehezebben megy neki. Sok parókát gyárt ingyen a beteg gyerekeknek is, nagyon ritkán még egy-egy színházi megbízása is van, de privát megrendelések is rendszeresen érkeznek hozzá. Mint az ártáblából kiderült, egy-egy paróka nem olcsó mulatság, akár 140–200 ezer forintot is fizetni kell értük. Igaz, munka is sok van velük, hiszen minden darab kézzel készül, valódi hajból.
Marika néni egyedül azt sajnálja, hogy szakmája lassan kihalófélben van, majd zárás képpen egy vicces történetet is elmesélt arról, 1960 körül hogyan tudta lefegyverezni a dühös Ruttkai Évát.
– Akkoriban épp összemelegedtem az egyik díszletépítővel, s emiatt egyszer lekéstem Éva öltöztetését. Amikor beértem, Ruttkai kérdőre vont, miért nem jelentem meg. Úgy éreztem, jobb, ha őszinte leszek, s azt feleltem, kufircolni voltam. Ezen jót nevetett, s megúsztam a büntetést – vallotta be Marika néni.
