<p>Bezzeg a Cserpes joghurtos lánynak könnyű! – gondolják. Az énekesnő szerint épp ellenkezőleg: súlyos teher, hogy jómódú családja miatt előítéletekkel kell megküzdenie.</p>
Bátran belevágott a Sztárban sztárba.
Bele! (nevet) Merész vállalkozás volt, de ez mindannyiunkra igaz. Nagyon nehéz feladat egy másik előadót utánozni, pedig a színészet nem áll távol tőlem.
Két adáson túl van, hogy értékeli a szereplését?
Ellentmondásos érzések kavarognak bennem. Az első feladat rendkívül nehéz volt, Michael Jacksont kellett énekelnem. A legutóbbiban gyerekkorom kedvenc musicalfiguráját, Mary Poppinst formálhattam meg. Jól éreztem magam ebben a produkcióban, ezért hideg zuhanyként értek a zsűri pontjai. De a közönség megmentett, ezért nagyon hálás vagyok. Úgy éreztem, a védelmükbe vettek.
Visszanézte magát?
Nem. Maximalista vagyok, ha valami nem sikerül, azt óriási kudarcként élem meg. Nekem kell pár nap, amíg feldolgozom. Nehezen engedem el magam, de most muszáj lesz. Amit Cserpes Laura nem tenne meg a színpadon, azt majd Mohamed Fatimaként megteszem.
Irigylésre méltó a kitartása. A Megasztárnak is kétszer nekifutott, nem adta fel.
Amikor kiestem az élő adás előtt, eldöntöttem, hogy soha többé nem akarok tehetségkutatóban részt venni. Az előítélet már ott is érzékelhető volt. Egy nehéz körülmények között élő lánnyal párbajoztam. Nagyon rossz beidegződés, hogy aki nem rossz körülmények közül jön, annak nem lehet egyénisége, nem közvetíthet valódi, megélt érzelmeket, mély gondolatokat. Egyébként igen tehetséges lány volt, utólag örültem, hogy neki sikerült. Nekem adódtak más lehetőségeim, úgy tudtam előrejutni, ahogy a „régi” énekesnők: saját dalokkal.
Hátrányt jelentett, hogy gazdag családból jön?
Nem feltétlenül mondanám, hogy gazdag a családom. Amikor kisgyerek voltam, egy Trabantunk volt, azzal szeltük át az országot Debrecenig a nagymamámhoz. A szüleim minden fillért beosztottak, nem lehetett költekezni. Az utolsó néhány évben éreztem, hogy beérett a gyümölcse annak, hogy édesapám kőkeményen dolgozott. A siker nem hullik az ember ölébe. Sok pofont kaptam az élettől, nehéz úgy létezni, hogy feltételezések alapján bepréselnek egy skatulyába.
Miért lenne baj oda születni, ahol becsülik a munkát?
A családom nem kacsalábon forgó kastélyban él, ahogy gondolják, hanem egy teljesen átlagos családi házban Kapuváron. Én Budapesten egy lakásban. A Sztereotípia című nagylemezemen a címadó dal pont abból az indíttatásból született, hogy rengetegszer találkoztam előítélettel. Sokan élnek nehéz körülmények között, és amikor mást látnak, nem azt gondolják, hogy de jó neki, hanem hogy nekem miért nincs. Én ezt is megértem. De tudom, hogy miért énekelek, mi a célom a művészetemmel, miről szólnak a dalaim. Megtanultam elvonatkoztatni a rossz dolgoktól, és akihez kell, ahhoz megérkezik a dalom az üzenettel együtt.
Meséljen az apukájáról, ha már minden tőle indul.
Nagyon egyszerű és tiszta szívű ember az édesapám, ő a példaképem. Mindent a saját erejéből ért el, mindig dolgozott, két-három műszakban, éjszaka és nappal, ezért alig láttam. Hozzá kötődöm jobban, pedig mindig édesanyámmal voltam. Különleges barátság van köztünk. Az, hogy vele azonosítanak, gazdag kislánynak tartanak, arra sarkall, hogy hű legyek a nevéhez, az eszmei örökségéhez, hogy a pályámon olyan értéket teremtsek, amilyet ő teremtett a sajátja során.
Szigorúan nevelték?
Alapvetően igen. A házimunkából ki kellett venni a részünket. Nekem a gyereknevelésből is, mivel négy kisebb testvérem van. Pelenkáztam a tesóimat, ha édesanyámnak más dolga volt. Nyaranta pedig édesapám cégénél kellett dolgoznom, általában a csomagoláson, hogy lássam, mit épített fel.
Apukája mindig ott ül a stúdióban, és óriási izgalommal figyeli.
A legutolsó kis falunapra is eljön. Előfordult, hogy nem szólt, hogy ott lesz, és bokor mögül nézett. Persze kiszúrtam. De a testvéreim versenyein, fellépésein is ott van, mindig figyel ránk. Nem tudom, hogy csinálja a munkája mellett. Emberfeletti ereje, munkabírása van. Ő a példaképem. Szerencsés vagyok, hogy ilyen összetartó családom van. Abigél húgom egyetemre jár, neki is szép hangja van. Zoé tizenhét lesz, gimnazista, ahogy Titike is. Ruben, az öcsém még általános iskolás, és tornásznak készül. Nagyon büszke vagyok rájuk.
Beszél a magánéletéről? Olimpiai bajnok szerelméről, Gyurta Daniról?
Támogatjuk egymást mindenben, ennyit mondhatok.
Nehezen nyílik meg, nehezen enged bárkit is közel magához. Mit tudott Dani, hogy neki sikerült?
Nem tudom… Ennek így kellett történnie, ez volt megírva a sors könyvében. Szerintem minden az időzítésen múlik. Jó időben, jó helyen találkoztunk. Sorsszerű, mindent elsöprő találkozás volt. Van a lemezemen egy dal, ami részben már erről az érzésről, a szerelemről szól. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor megtalálod az igazgyöngyöt. Ez jelenik meg a Gyöngy című dalomban. Gyönyörű, kerek időszakomat élem, és erre nagyon szeretnék vigyázni. Pont azért nem beszélek erről, mert ez csak a miénk. És csak addig a miénk, amíg nem árulok el róla titkokat. Ezért vagyok ennyire zárkózott.
