<p>Nem tartja magát megélhetési celebnek, ezért attól sem ijedne meg, ha holnap nem ülhetne be a mentori székbe. Egyvalamihez azonban ragaszkodik ByeAlex: a zenéhez.</p>
Amikor a múlt héten az adás jó része arról szólt, hogy kiborult a mentortársaira, amiért azok a Kedvesem című dalát kritizálták, azt éreztem, hogy talán nem biztos a saját szakmai munkájában.
Egyáltalán nem vagyok bizonytalan. Tudom, hogy nem vagyok sem egy Bródy János, sem Zorán, akik megtöltenek egy Arénát, de nem is lehetek még, a zenében is vannak szintek. A két és fél éves zenekarom még nagyon fiatal. Rengeteg alternatív zenét játszunk, ami jelenleg nem éppen közönségbarát. De sok fellépésünk van klubokban és fesztiválokon. Ahhoz, hogy valaki megtöltsön egy Arénát, rengeteg idő és dal kell. De egyébként termékeny szerző vagyok, rengeteg számot írok.
Akkor mi volt az igazi probléma a viccelődéssel?
A Kedvesem című dalt az akkori szerelmemnek írtam, egy nagyon érzelmes időszakban. Az élettörténetemet hasonlították össze a színpadon álló ByeAlex-hasonmás saját dalával, ami méltatlan volt szakmailag. Olyan volt, mintha az egész mentorszékben ülést, a saját munkánkat, mindannyiunk munkáját vágták volna pofán. Egyébként nem negyedóra alatt zajlott ez az egész, ahogy a műsorban látható volt, egész héten zrikáltak. Éhes is voltam, és fáradt, ezért vált a végére ilyen intenzívvé a reakció.
Tavaly Tóth Gabi bejelentette, hogy felhagy a mentorkodással, hogy a saját karrierjére is jusson idő. Ön pedig azt mondja, hogy rengeteg dalt ír. Amikor van rá ideje?
Az X-Faktor közel sem vesz el annyi időt az életemből, mint gondolnák. Most is, amikor beszélünk, az utcán vagyok, megyek edzeni, délután pedig találkozom valamelyik barátommal, megiszunk valamit, vásárolunk. A tehetségkutató számomra csak egy mellékvágány, sok zenésszel ellentétben én nem vagyok megélhetési celeb, nem vállalok haknikat csak azért, hogy eggyel több fellépésem legyen. Nekem az X-Faktor előtt is a zene adott kenyeret, és ha ennek az időszaknak vége, akkor is így lesz. Nálam nem lehet elvenni az időt a zenétől, az folyamatosan ott van a fejemben. Sok szakmabeli dolgozik azon szakadatlanul, hogy felépítse a saját márványszobrát, én erre képtelen vagyok. Én ugyanis nem csak azért állok fel a színpadra, hogy megtapsoljanak.
Ha nem a pénzért és nem is azért, hogy az ismertség által több fellépése legyen, akkor miért vállalta a mentorkodást?
Mert jó buli, és szerettem volna, ha valaki végre képviseli egy kereskedelmi csatornán azt a fajta ízlést és zenei közeget, amit én is. A hozzám hasonló zenészek egyelőre bujkálnak a tévé elől. A jelenlétemmel, vagy akár a versenyzők kiválasztásával is szeretném formálni azt az ízlésvilágot, amely ma jellemző a tévékre. Nem szeretném ugyanúgy csinálni, mint előttem más mentorok – ez is oka volt annak, hogy elvállaltam.
Említette, hogy a beszélgetésünk közben edzeni megy, én pedig látom, hogy van is értelme: rengeteget fogyott.
Sosem voltam kövér, de 2014-ben a fejembe vettem, hogy tömeget növelek, jártam sportolni akkor is, de mértéktelenül zabáltam. Akár éjszaka is ettem, ráadásul tömegnövelőket szedtem. Húsz kiló jött fel, zsír és izom is, de csak egy felfújt lufi voltam, utáltam a testem látványát. 2015 tavaszán másfél hónap alatt adtam le ezt a húsz kilót. Most egy testépítővel edzek. Nem akarok látványosan széles vállakat, de jobb tartást és vastagabb lábakat igen. A hasamat kedvelem, az kellően kockás, de sosem leszek elégedett magammal.
Miért?
Be kell látni, nincs olyan csúcsgenetikám, amellyel ezt el lehetne érni. Másrészt sosem leszek nagy és izmos, mert rengeteget futok. A lábam pedig semmiféle edzés hatására sem lett vastagabb.
