Lelkesen újságolja Pokorny Lia, hogy olyan színdarabra készül, amilyen legjobb tudomása szerint még nem volt Magyarországon. Majd hozzáteszi, hogy egy komoly műtét is vár rá.
– Lyukat fúrnak a homlokomba – újságolja derűsen. – Ez egy arc-homloküreg-műtét, FESS-nek hívják. Rossz állapotban van az orr- és a homloküregem, szteroidos spray-ket használok. Nem maradhat így, ki kell tágítani, tisztítani ezt a részt. Hamarosan műtenek, remélem, az október 6-i premieren nem lesznek lila karikák a szemem alatt.
Azért különleges Duncan Macmillan monodrámája, a Dolgok, amikért érdemes élni, mert Pokorny Lia bevonja a közönséget és improvizál.
Misiért érdemes
A színésznő kisfia, Mihály már nem is olyan kicsi, tizennégy éves kiskamasz. Ő vezeti Lia „amiért érdemes élni” listáját.
– A legfontosabb, hogy igazán jó szülő legyek, hogy ne szúrjam el a kapcsolatomat a fiammal – szögezi le. – Annyira jó Misivel együtt lenni most is, hogy kiskamasz lett. Először nem ment a beszélgetés, figyelmeztetett, hogy ez erőltetett. De aztán megtaláltam, hogyan kell kommunikálni vele, ahogy ő mondja, a „pici férfival”. Azóta elképesztően jó beszélgetéseink vannak.
– Szükségem van rájuk, hogy el tudjam mesélni a történetet, mely szerint kislányként elkezdtem írni egy listát azokról a dolgokról, amikért érdemes élni, hogy megmentsem az édesanyámat – magyarázza Lia. – A nézők a jelenlétükkel segítenek, kicsit olyan, mint egy csoportterápia. Felkavarnak a próbák, hol sírok, hol nevetek. Olyan katartikus élmény, vallomás három centire a néző orrától. Meghökkentő ennyire közelről látni egy darabot, amiből sugárzik a boldogság utáni vágy, az élni akarás. Hálás vagyok a darabért, hogy játszhatom, hogy megélhetem. Sosem volt még részem ilyen katartikus élményben. Mióta dolgozom rajta, mást is észreveszek az életből. Tudom élvezni a mamuszom melegét, a hajnali csendet, amikor csak néhány pillanat választ el attól, hogy induljon a nap. A hétköznapi csodákért érdemes élni.
