Mindent elért, a lelke mélyén mégis rettegett attól, hogy nem szeretik. Valójában egy félénk kisfiú volt, akinek a halott édesapja emléke adott támaszt. Sorozat, 2. rész.
„(…) Azon a szép estén is így történt. Lenéztünk a biliárdterembe, ahol Antal Imre barátom játszott négyesben Törőcsik Marival, Bodrogi Gyuszival és… és egy gyönyörű lánnyal… Megkértem Imrét, mit kértem, követeltem, hogy mutassa be nekem a lányt, de Imre csak azt hajtogatta, hogy:
– Édes öregem, a hölgy nem ismerkedik csak úgy.
– Nem baj, Imre, akkor nem csak úgy, hanem így mutassál be neki, de valahogy intézd el!
Imrével odasétáltam, és ő bemutatott neki. Amikor a kezemet nyújtottam felé, én már nagyon oda voltam. Ezt hívják úgy, hogy szerelem első látásra. Vagy talán még hamarabb lettem szerelmes? Lehet, hogy még hamarabb esett ez meg velem, hisz azért jártam oda le, mert ott ez a csoda várt rám, gondoltam magamban. Szóval, amikor megláttam Évát, az első pillanatban beleszerettem. Az asztal mellett ott álltak még, de most úgy tűnik, mintha mellékszereplők lennének a többiek, pedig dehogy, csak én most a holnapi randiról kezdtem beszélni, és nem róluk, de láttam, nem nehezteltek rám, szóval ott állt Törőcsik Mari és Bodrogi Gyuszi is. Ilyen nagy művészek álltak az asztal körül, és én nem láttam, nem hallottam mást, csak az Évát.”
Így emlékszik Aradszky László a feleségével való találkozásukra, Az örök élet színpadán című önéletrajzi könyvében. Megismerkedésük után pár hónappal már össze is házasodtak, ami nem aratott osztatlan sikert Éva családjában. Féltették a csinos lányt az egyre nagyobb sikereket elérő, és így egyre nagyobb hölgy rajongótáborral rendelkező Aradszkytól. A félelmük azonban alaptalan volt, a házaspár 1970-ben kelt egybe, és az énekes haláláig, (2017. október 8.) együtt maradtak. Gyönyörű és boldog közös életük volt, egy fiúk született, Zsolt. Őket tényleg csak a halál választhatta el egymástól.
KÖVETKEZIK
Csütörtök: Koós elkérte a kottáját, így kezdődött a barátságuk
Péntek: Utolsó évei, telt házzal
