Hugh Hefner, a Playboy újság alapítója annyi mindent zsúfolt élete 91 évébe, hogy az talán egy nemzedéknek is elég volna. A két világháborút, félelmetes meggazdagodást, válságokat súlyos agyvérzést és tébolyult partikat túlélő sajtómogul békésen szenderült végső nyugalomra.
Hefner 25 éves volt, amikor a nyuszis magazin ötlete megfogant benne: 1950-et írunk, amikor az Esquire férfimagazin újságírójaként dolgozó, művészileg érzékeny, leszerelt katona felmond a munkahelyén, mert megtagadtak tőle egy ötdolláros fizetésemelést. A saját főnökeként elkezd dolgozni egy új nyomtatványon, amiről úgy gondolja, kitöltheti a hozzá hasonló fiatalemberek életében tátongó űrt.
– Egy őszinte, életmódmagazinszerű dolgot szerettem volna megalkotni az egyedülálló férfiak számára, akkoriban ugyanis még nem létezett semmi ilyesmi, bár igény lett volna rá – magyarázta a Playboy születését életrajzában Hefner.
– Visszatekintettem a húszas évekre, a zenéjére, a nagy Gatsbyre, és valahogy úgy éreztem, hogy az az egész korszak egy olyan buli, amit én sajnálatos módon kihagytam. A második világháborúból történt hazatérésem után valami olyasmire számítottam, amit az elsőből hazatérők éltek át. Ám amikor láttam, hogy a szoknyák nemhogy rövidebbek, de hosszabbak lettek, már tudtam, nagy bajban vagyunk. Konzervatív és komoly időszakot éltünk – szociálisan, szexuálisan és politikailag is.
Hefner mentőövként hozta létre a Playboyt, aminek az első, 1953-as fekete-fehér címlapjáról Marilyn Monroe mosolygott vissza az olvasókra, a másodikra pedig a híres csokornyakkendős nyuszilogó is megszületett.
– A nyúl Amerikában szexuális jelentéssel bír. Azért választottam ezt a jelképünknek, mert nemcsak egy friss és üde állat, hanem félénk és élénk is egyszerre, ráadásul még ugrál is, egyszerűen szexi.
KÖVETKEZIK
4. rész: Agyvérzés és visszavonulás
5. rész: Milliárdos birodalom
