Újabb áldozat tálalt ki a Marton Lászlóval kapcsolatos zaklatási botrányban, ezzel már nyolc nő vallott a Vígszínház egykori igazgatója ellen. A HVG változtatás nélkül közölt a nő történetét, akit 20 évvel ezelőtt zaklatott Marton, és aki azért döntött a nyilvánosság mellett, mert egykori zaklatója a botrány kirobbanása után nem kért bocsánatot.
A vád szerint a magát megnevezni nem kívánó nő egy produkcióban szerepelt a Vígszínházban, első munkanapján késett, de elmondása szerint Marton nem haragudott rá. Ehelyett elhívta fagyizni, majd a színház egy szobájában sarokba szorította.
"Valami rövid beszélgetés még lehetett, némi bók, elpirulás. Én már mennék, ez volt a fejemben. Hogy lehet itt szépen elköszönni, ez már valahogy nem a színházról szól, ez már másról. Láttam a vöröshajú lányt, magamat, a falnak nyomva, beszorítva. A menekülési út elzárva. A lelkem elhagyta a testemet. Aztán már csak arra emlékszem, hogy látom, amint ellököm a férfit, aki egészen közel, kellemetlenül közel van hozzám, testemnek feszül a teste, feltépem az ajtót, és kirohanok" - írja a nő.
Az áldozat elmondása szerint édesanyja nem megfelelően viszonyult a történtekhez, amelynek nem lett folytatása. A nő nem sokkal a történtek után ismét összetalálkozott Martonnal, aki az első próbálkozás után belátta, hogy nála nincs esélye.
"Az én esetemben valójában nem lett az incidensnek semmi látványos következménye. A produkcióban annak ellenére, hogy nem feküdtem le a szereposztó díványra, részt vehettem, mivel azt egy másik rendező rendezte. Marton László többet nem közeledett felém, és nem tett ajánlatot. Emlékszem arra a szeptemberi napra, amikor legközelebb találkoztunk. Egy időben érkeztünk az épület elé reggel. Ezúttal sajnos nem késtem el. Gondolkodtam azon, hogy azt mondom, klausztrofóbiám van, de aztán úgy döntöttem, nem tudok itt létezni, dolgozni, ha nem tudok felmenni vele a harmadik emeletig a liftben. Végül is mi történhet? Ha még egyszer egy ujjal is hozzám ér, sikítani fogok, és botrányt csinálok. Érzékeny ember. Művész. Nyilván megértette, hogy ezt nem lehet. Velem nem. Én csak egy pillanatig voltam gyenge és sebezhető. De az eltelt időben felvérteztem magam. Megkérdezte, hogy telt a nyaram. „Remekül“ – válaszoltam. „Sokat dolgoztunk a darabon, Tanár úr.“ „Hallottam hírét. Isten hozott a Vígszínházban, Kicsim!“ – mondta, és felértünk a harmadik emeletre" - írja a nő.
