Egy újabb magyarázattal késett tegnapi bírósági tárgyalásáról Oszter Sándor. A korábbi meghallgatásokra is rendre késve érkező színésznek számtalan kifogása volt már az eljárás során: hol dugóra, hol kialvatlanságra, idős korára hivatkozott. Ezúttal az utakkal volt baja.
– Higgye el, őrület! Őrület! Őrület onnan eljönni, ahol lakom. Negyven éve csinálják az utakat – kezdte el monológját Oszter a terembe lépve éppúgy, mintha egy színpadra érkezett volna meg, majd végigvonulva a karzaton és a lépcsőkön, mondandója utolsó szavait már a vádlottak padján harsogta.
– Náthás vagyok, 38 fokos lázam van… – sorolta a bajait, és a saját hajára is tett egy megjegyzést a szája sarkából.
Miről is folyik a per?
A lendületesen induló tegnapi tárgyaláson egy telefonbeszélgetés részleteit firtatta a bíróság, amely az egyik tanú, K. László és Oszter között zajlott meglehetősen kései órán, éjjel 2.49-kor. Erre azonban már nem emlékezett egyik fél sem, a 78 másodperces beszélgetést nem tudták felidézni.
– Rákönyököltem a telefonra és K. is rögtön rákönyökölt, és vette. De nem beszéltünk – mondta utolsó magyarázatként az ügyben Oszter, aki a bíró kérésére azt is elmondta, akkortájt volt egy rossz szokása: hajlamos volt az íratlan szabályokat megszegni és olykor éjszaka és hajnalban is telefonálni, ha unatkozott. Pláne illumináltan.
Oszter előadása és mondandója láthatóan többször is felmérgesítette a bírákat, akik arra is kíváncsiak lettek volna, hogy miért szolgál immár egy harmadik magyarázattal arra, milyen céllal mutatták be neki B. Bélát.
– Az emlékezet – mondta most Oszter, aki a tárgyalást követően nem kívánt nyilatkozni, elszaladt.
