Negyedik évadához érkezett a Keresem a családom, a családegyesítő show, amelynek igaz történetei hetente egymillió ember szemébe csalnak könnyeket. Köztük természetesen a műsorvezetőébe is.
A héten volt az első forgatási napjuk, milyen lesz az idei évad?
Megjósolni sem tudom. Az elmúlt három évben sok mindent láttunk, megdöbbentő emberi sorsokat, súlyos történeteket, de mindegyik más. Ahogy nekem is más ez a műsor, mint bármi, amit előtte csináltam.
Hogyan zajlik egy forgatás?
Azt tudni kell, hogy ezt a műsort a valóság írja, és úgy vesszük észre, a nézők vágynak is erre. A szereplői nem valóságshow-hősök, nem vágynak népszerűségre és kamerákra. A műsor csak eszköz számukra, hogy megtalálják egy rokonukat, és ezért elviselik, hogy kamera veszi őket. Semmit nem veszünk újra. Nem lehet azt mondani egy idős hölgynek, hogy „Mari néni, most újravesszük, tessék megint sírni!”.
Mennyit változott ön a műsor miatt?
Idő kellett, amíg átkapcsolt az agyam, és ráeszméltem, mennyire igazi emberekkel dolgozunk. Ma már bármelyik interjúalany öt perc alatt húz bele a történetébe, minden sejtemmel azonosultam a műsorral. Ennek az a jó oldala, hogy az őszinte empátiát és érdeklődést érezve, könnyebben megnyílnak nekem. Az árnyoldala, hogy megvisel a műsor.
Mit szokott tenni ellene?
Nem tudok, és nem is akarok tenni ellene. Gyerekkoromban teljesen természetes volt, hogy szeret a családom, hogy a bátyámmal minden rólunk szól. Boldogok voltunk, biztonságban éltünk, családi kötelékben. Ma már látom, hogy nem az ilyen család az általános. Tízből hét történetünkben előfordul családon belüli erőszak, már azon lepődünk meg, ha nem repül egy-két pofon.
Tartják a kapcsolatot a szereplőkkel a műsor után is?
Szoktak nálunk jelentkezni, de vannak szereplők, akikkel nem tartom a kapcsolatot, viszont álmodom velük. Érzem, hogy egyre érzékenyebbé válok a műsor által, de ennek a kezelése megtanulható. Teljesen soha nem fog sikerülni, mivel távolságot nem akarok tartani. Ezek az emberek megtisztelnek a bizalmukkal, igenis bele szeretnék vonódni a történeteikbe. Inkább majd kezelem magamban.
Hogyan?
Nálam a beszélgetés működik, és mivel nehéz elmondani másnak, elsősorban a stábbal. Valódi baráti kapcsolatok alakultak már ki. Néha szükségem van arra is, hogy egy-egy órát egyedül legyek külső és belső csendben.
Nem tart attól, hogy egyszer benneragad a műsorban, és valami úgy megviseli, hogy nem fog tudni tőle szabadulni?
Egyáltalán nem félek ettől, sőt ha ma az RTL Klub elém tenne tízféle műsort, akkor is ezt választanám. Ez egy nagyon komoly és nehéz műfaj, és még mindig van mit tanulnom belőle.
