<p>A műsorvezető úgy rendezte be az életét, hogy a nőiesség, a romantika ne őrlődjön fel a munkanapok darálójában. Erre buzdítja nőtársait is, akik gyakran példaképet látnak benne.</p>
Forrás: DFP
Kedd délelőtt belenézhettek az újságírók a november 7-én induló Ázsia Expresszbe. A TV2 új realityjében hét sztárpár versenyez. Vietnamból indulnak, majd Laoszon és Kambodzsán át érnek el Thaiföldre napi egy dollár költőpénzzel. Gyilkos megpróbáltatás volt, de mint kiderült, nem csak a szereplőknek, a műsor készítőinek is.
– Ez az első olyan produkció, ami nem úgy készül, hogy egy szállodába beköltöznek a műsorkészítők, és onnan dolgoznak.
Az ötezer kilométeren nekünk is végig kellett menni a két gyerekkel. Öt és fél hét alatt, harmincnyolc napot voltunk kint, húsz szállodában laktunk. Egy-két éjszakát aludtunk egy helyen, aztán mentünk tovább a hat bőrönddel – meséli Ördög Nóra.
A műsorral párhuzamosan ők is forgattak „családi realityt”, Ázsia Vlog címmel, ami a Nánási család kalandjait mutatja be.
– Reggel hetes, hatos indulással kezdődtek a forgatások, ami azt jelenti, fél ötkor keltem, hogy megcsináljam a hajam, mert ötkor már a sminkben ültem. A családom még aludt, amikor eljöttem. Egész nap forgattunk, soha nem voltunk egy helyen. Ez nagyon felőrli az embert egy idő után. Pali a gyerekekkel jött utánam, mi mentünk a stábbal előre. A cél az volt, hogy együtt legyünk, de minimális időt tudtunk így tölteni. Este hullafáradtam beestem a szállodába és indult a második műszak a családommal. A szerkesztők ugyanezt csinálták. Este nyolckor megérkeztek a hotelbe, és még hosszú-hosszú órákon át meetingeltek. Műsorkészítői szempontból ez minden idők legkeményebb vállalkozása.
A Vlogból is láthattunk részleteket, Nóri többször smink nélkül, karikás szemmel látható.
– Ez a valóság – neveti el magát. – Aki ebbe a műsorba jelentkezett, az tudta, hogy ez lesz a helyzet. A saját közösségi oldalaimra is teszek fel olyan képeket, amin nem vagyok puccparádéban. Tőlem ez nem meglepő, de ha mégis, attól csak izgalmasabb a történet – teszi hozzá.
Imádnivaló, hogy vállalja magát így is. És persze olyan szexi képeket is szokott mutatni, amit fotóművész férje, Nánási készít róla, mert ahogy mondja, örül, hogy a férje még mindig szépnek látja. – Nekem az ő visszajelzése a legfontosabb, a mindent jelenti. Ez a lényege a párkapcsolatnak, hogy a szeretet, a szerelem maradjon, ne kopjon el. Nem érzem úgy, hogy ez ellene menne a természetemnek, vagy annak, amit képviselni szeretnék. Egy egészséges nő többféle dologból van összegyúrva. Az anya, a dolgozó ember is nő. Szerencsés is vagyok, mert a szakmámnak része, hiszen ha kamera előtt állok, szép sminket, hajat, ruhát kapok a szakemberektől. Nagyon fontos, hogy a nőiességünket próbáljuk megőrizni, még akkor is, ha a napi daráló felőröl, ahogy a különböző szerepek közt próbálsz egyensúlyozni. Sokszor zavarban is vagyok, mert tudom, hogy sokan tekintenek rám példaképként, ami felelősség. Az én életem nem olyan, mint egy átlagos nôé. Ha sok a meló, akkor az mindenképpen a romantika rovására megy. Ha nem sok, akkor persze nagyon könnyű randiprogramokat szervezni a férjemmel, csinosan felöltözni. Amit azonban próbálok átadni, az az, hogy mindenkiben legyen meg a szándék, és próbálja a romantikát megőrizni a párkapcsolatában.
Nóri azért hiteles, azért követik olyan sokan, mert önazonos. Nem kiszidolozott képet mutat magáról, hanem a valóságot.
– Igazából nem tudom, hogy másképp lehet-e, van-e értelme? Sokkal fárasztóbb lenne takargatni, vagy olyan dolgokat kiposztolni, ami nem létezik. Nekem nincs arra energiám, hogy mást mutassak, mint a valóság.
A Jóban Rosszban sorozat tenyeres-talpas Böbéjét játszó színésznő, Cseke Katinka és az őrgrófnő, Pallavicini Zita a legkevésbé összeillő páros. Legalábbis első látásra.
– Talán éppen azért, mert ennyire különbözőek vagyunk, általában jól működtünk együtt – mondja Zita, de többet nem árulhat el. Arról viszont beszélt, hogy komoly hátránnyal indult a versenyben.
– Öt éve volt egy súlyos autóbalesetem, kirepültem a szélvédőn. A jobb karom szó szerint majdnem leszakadt. Szerencsém volt, mert egy pécsi professzor vállalta, hogy megmenti. Ez sikerült is, de még mindig nem tudom százszázalékosan használni a karom.