1960. óta 19.30-kor csendül fel a Magyar Televízió Híradójának főcímzenéje, hogy az adott nap eseményeiről tájékoztassa a nézőket. 1957. július 2-án Képes Híradó címmel sugározták először a Híradót, majd egy rövid ideig, megmagyarázhatatlan módon, Keddtől keddig-re keresztelték át, végül 1958. áprilisában TV Híradó lett a neve. Ebben az évben készült el az első igazi főcímzenéje és a TV Híradó felirat is. Kezdetben fekete-fehérben, majd 1979-től már színesben volt látható. Ha felidézik emlékeikben az egykori híradókat, akkor bizonyosan maguk előtt látják Takács Marika, Tamási Eszter vagy épp Kovács P. József arcát, talán még a hangjuk is a fülükbe cseng. Endrei Judit éveket töltött a Híradó stúdiójában, az ő segítségével utazunk vissza az időben.
Endrei Judittal a klasszikus bemondói munkakörről is beszélgettünk. Elmesélte, hogy délután indult a bemondók munkaideje és egészen addig tartott, amíg az aznapi adás véget nem ért a televízióban. Ha bármilyen technikai hiba lépett fel a vetített műsorban, a bemondó azonnal képernyőre került és szóval tartotta a nézőket.
– Kezdetben azt hittem, lesz időm a műsorok alatt tanulni, de rájöttem, ez nem fog menni. Én a nézőkkel együtt néztem az adásokat, hogy ugyanazt érezzem, amit ők. Közben kötögettem – mondta Endrei.
– Nehezen tanultam meg a híradózást. Mindvégig izgultam amikor híreket kellett olvasni. A szamárlétra egyik foka volt, megtiszteltetésként éltem meg, hogy hívtak – mondta Endrei Judit, majd érdekes kulisszatitkokat árult el. – Mi, hírolvasók és nem hírszerkesztők voltunk. Hat óra magasságában kellett bemennünk a szerkesztőségbe, akkor megkaptuk az aznapi hírek szövegeit, amiket az adásban felolvastunk. A Híradó háromszor jelentkezett, a fő kiadás 19.30-kor volt, egy férfi és egy nő felváltva olvasta a híreket, de a kamera csak a férfit mutathatta, nekünk, nőknek, csak a hangunk volt hallható. Ennek nem tudom az okát, de mindannyian elfogadtuk, hogy ez a rendszer.
A Híradó két későbbi kiadásában már engedékenyebbek voltak a rendezők, ott már a hölgyek is láthatóak voltak, talán mert ezek némelyikénél már egyedül ültek a stúdióban. Apropó! Egyedül. A főadásban egyébként belpolitikai, külpolitikai, sportmunkatárs, valamint a férfi és női hírolvasó együttesen köszöntötte a nézőket. Endrei Judit azt is elmondta, csupán stilisztikailag finomíthatták az eléjük tett szövegeket, a sminkjüket maguk készítették és a saját ruháikban vezették a műsort. Endrei szép emlékként őrzi a híradózás éveit, manapság azonban alig néz televíziót.
– Ha éppen otthon vagyok, akkor egy induló műsor első részét megnézem, hogy tudjam, miről van szó, de inkább európai filmeket nézek a tévében és megengedem magamnak azt a luxust is, hogy reggelente tévézés helyett inkább csak olvassak az ágyban – árulta el Endrei, aki a mai híradókat nem kívánta minősíteni.