Révész Sándor is búcsúzik zenésztársától, a hétfőn elhunyt Som Lajostól. Facebook-oldalán a Generál és a Piramis énekese azt írta, hogy pályakezdőként igazi példaképének tekintette Somot. Aztán arról ír, hogy a Piramis sehol se lett volna a basszusgitáros nélkül:
„Hangszeres tudása később meghatározta az általa alapított Piramis zenei irányultságát; ő teremtette meg a zenekar kohézióját, a különböző stílusban zenélő együttesekből érkező muzsikusokból egy szeretetre méltó, lendületesen alkotó, sikerre predesztinált közösséget kovácsolt. A Piramis ötéves fennállása alatt minden adódó szervezési munkát magára vállalt, maga intézett. Okos, agilis, közkedvelt emberként egész kapcsolatrendszerét felhasználta annak érdekében, hogy a pártállami időkben a Piramis ne a tiltott és tűrt kategóriákba tartozzon. Kitűnő közösségszervező volt, és feledhetetlen érdeme az is, hogy jó szívvel támogatott, a saját együttesén túl, más fiatal zenészeket, tehetséges formációkat.”
Révész köszöni az együttérző leveleket, amiket az utóbbi időben kapott, főleg azt, melyben azt írták:
„Szavak nincsenek, megállt az idő, összeállt a nagy égi zenekar.
Barta, Bencsik, Radics, Lugosi – gitárok,
Cserháti -- billentyű,
Tunyogi, Somló -- ének,
Herpai, Laux – dob,
Som – basszus”
Üzenete végén pedig két Piramis slágert ajánl az énekes „a veszteség nyomán felfakadó érzésekhez, emlékekhez”. Az egyik, amelyből kitűnően kitűnik Som hangszeres tudása, A fénylő piramisok árnyékában; a másik pedig saját szerzeménye, a Ha volna két életem.
