A színművész orvosai tanácsát betartva vág bele a rák elleni küzdelembe. A munkát viszont ugyanúgy folytatja, mintha nem lenne beteg.
Székhelyi József a Borsnak mondta el először, hogy egy mellkasműtétet követően az orvosai rákot diagnosztizáltak nála. A színész, ahogy ígérte, próbál úrrá lenni a betegségén, ugyanúgy ellátja apai, nagyapai feladatait, és helytáll a színpadon.
– A helyzethez képest jól vagyok! – válaszolta könnyedén a hogylétét firtató kérdésre a színművész. – Megyek Halpernezni a Hatszínbe, aztán Győrben is Halpern leszek és pénteken Mr. Green a Belvárosiban.
Vagyis a Hatszín Teátrumban és Győrben játssza Lionel Goldstein Halpern és Johnsonját Trokán Péterrel, a Belvárosi Színházban pedig élete egyik legkedvesebb szerepét, a Szép jó estét, Mr. Greenben Mr. Greent Pál Tamással. Ha nem mondta volna el, a Jászai-díjas színművészről egyetlen kollégája se tudná, hogy beteg, olyan lelkesen, lelkiismeretesen és energikusan dolgozik. De persze azért már semmi sem ugyanolyan, mint előtte.
– Hétfőn kezdődik a kemoterápia – újságolja, ami azt jelenti, hogy túl van a műtét utáni lábadozáson, utókúrákon. Bármennyire is furcsán hangzik, de megerősödött annyira, hogy kemót kaphasson.
– Szorongva várom, de elszántan, hogy gyógyuljak. Felkészített az orvos, hogy mire számíthatok. Igen, elszánt vagyok és élni akarok. Éljen az élet és dögöljön meg a rák!
Majd újra a munkára tereli a szót, érthető, hiszen ott van a legnagyobb biztonságban. Mert ahogy ő fogalmazott aznap, amikor biztos lett a betegsége: „Mr. Greennek nincs rákja. Halpern úrnak nincs rákja. Ezt csak így lehet gondolni. A szerepnek nem lehet az a baja, ami az én bajom.”
– Muszáj bírnom a munkát – szögezi le ezúttal is Székhelyi József. – Elszántan életpárti vagyok, maradtam és leszek. A családom a körülményekhez képest meglehetősen jól viseli a történteket. Én viszont reszketek a pici lányomért! Azt pontosan nem tudja, hogy mi a baj, hiszen ahhoz még kicsi, öt és fél éves, de azt érzi, hogy valami baj van. Minden áldott nap ír nekem levelet: apa, apa, apa, Sári. És mellette sok rajz. Bizony, nagyon okos, ügyes, már tud írni. És gyönyörű! Intelligens, érzékeny kislány, megérzi, hogy valami történik. Ezekkel a szép rajzokkal biztat, azt mondja, ezek segítenek nekem a gyógyulásban. Biztosan így van.
Szacsvay humorral gyógyult
Székhelyi Józsefhez hasonlóan Szacsvay László sem titkolta el, amikor prosztatarákot diagnosztizáltak nála. Ő a betegség legyőzéséhez a humort hívta segítségül.
– A rák egyáltalán nem vicc, s egy kicsit sem vicces. A prosztatarák miatt én is megéltem bizonytalanságot, halálfélelmet, lelki és fizikai megpróbáltatásokat. Nem leányálom ez. Viszont a sors óriási ajándéka, hogy azt tudom mondani: ha már megadatott nekem mindaz a nyomorúság, amit elmeséltem, változtatni pedig nem tudunk rajta, most miért sírjunk ezen mindannyian, amikor ugyanazt a kis időt jókedvben is eltölthetjük? – tette fel a kérdést egy vele készült interjúban a színművész.
