Élete minden percét kitölti a színház, és ezt imádja. Mellette persze háztartást vezet, rajongva szereti a gyerekeit és kellő humorral viseli az idő múlását.
Kísértetek című darabját mutatja be a Centrál Színház, amelyben a női főszerepet, Alvignét játssza. Alföldi Róbert rendezte, milyen volt együtt dolgozni vele?
Remek! Szeretek vele dolgozni, nagyon jó volt ez a próbaidőszak is. Intenzíven, nagy erővel rendez, pontosan adja át, hogy mit szeretne. Zseniális színész, ezért nagyon jól előjátszik. Annyira, hogy csak a vak és tehetségtelen ember nem látja, hogyan kellene játszani a szerepet.
Szigorú?
Nem szigorúságnak hívom ezt a munkamódszert. Egész életemben olyan rendezőkkel dolgoztam, akik sokat követelnek. Akár Ascher Tamás, Zsámbéki Gábor, Székely Gábor, Zsótér Sándor, Puskás Tamás vagy Alföldi. Csak magas követelmények mellett lesz jó előadás. De a színész magától is igyekszik, teszi a dolgát. Hiszem, hogy a sok, komolyan vett, lelkiismeretesen elvégzett munka mindig meghozza a gyümölcsét.
A férje, Puskás Tamás a Centrál Színház igazgatója. Hogyan tudnak együtt dolgozni?
Együtt élünk, akkor is mindent megbeszéltünk, ha éppen nem egy színházban dolgoztunk. Igazából olyan nagy különbség nem érzékelhető. Ha ő rendez, akkor én ezerrel gondolkodom, hogyan tudok neki segíteni, és fordítva. Együtt élünk, együtt dolgozunk, együtt gondolkodunk. Nem mondom, hogy nincsenek súrlódások, előfordul, hogy nem értünk egyet, de ez is hozzátartozik. Ha nézetkülönbség van köztünk, az is előrevisz, mert közös gondolkodást kíván. Min nevet?
Azon, hogy akárhogy is, mégiscsak ő a főnök.
Persze, a férfiak főnökök. A nők meg nagyon ügyesek, sikerül érvényesíteni az akaratukat anélkül, hogy ők lennének a főnökök. Nálunk nem így van, mert Tamásnak nagyon erős elképzelése van mindenről. De nem számít, hogy ki a főnök, mert általában azonosan gondolkodunk. Sok különbség nincs a látásmódunkban, jól tudunk együtt dolgozni.
A nap végén hazaviszik a munkát?
Persze. Általában minden erről szól, csak akkor nem, ha a gyerekekkel vagyunk. Mondjuk, le lehet feküdni egy kicsit, de onnantól, hogy az ember felébred, míg le nem fekszik, addig megállás nélkül a színházon kell agyalni, mert másképp nem menne ilyen jól. A férjem rendszeresen sportol, mindennap elmegy tíz-tizenhét kilométert futni. De még futás közben is a színházon gondolkodik. Nem lehet azt mondani, hogy félvállról venné a hivatását.
Soha nincs olyan, hogy elég a munkából, pihenni vágynak?
Nincs. Egyébként remek magánéletünk van. Minden nyáron elmegyünk nyaralni, télen négy-öt napra síelni. Kikapcsolódunk, de akkor is beszélünk a színházról. A gyerekeinkkel rengeteget beszélgetünk, de azonkívül… Természetesen járunk koncertre, kiállításra, hallgatunk sok zenét, rengeteg könyvet olvasunk, ami nem a színház, de ez az életünk. Ez így teljesen rendben van. Mi lehetne más?
Nekem szokott elegem lenni a munkahelyemből.
Arra ott a nyár, az másfél hónap. Körülbelül egy hónap, amikor az ember nem gondol semmire, bár én akkor is elmondom a szövegeimet az összes darabból, hogy ne essenek ki a fejemből.
Komolyan?
Ez természetes. Miért jó elmenni úgy a szeptemberi felújító próbára, hogy fogalmam sincs a szövegről? Nem szeretek kellemetlen helyzetbe hozni partnereket azzal, hogy nem tudom, vagy dadogva tudom a szöveget. Amikor nincs tenni-, gondolkodnivaló, akkor az ember csak bambul, és nézi az erdőt, ahogy fújja a leveleket a szél. De azt, hogy más munkát csinálnánk, elképzelni sem lehet.
Irigylem.
Szerencse, ha az embernek a hobbija a munkája. És a pályához is kell szerencse. De azt mondom, ha nagyon sok munkát belefektetsz, annak meg kell térülnie. Hiszem, hogy megkapjuk a jutalmunkat. Nem tudom másként elképzelni. Azért nem jár büntetés, ha valaki sokat és lelkiismeretesen dolgozik. Vannak az ember életében hullámvölgyek, amikor kicsit kevésbé tud figyelni arra, amit csinál, vagy olyan feladatot kap, amit kevésbé szeret, de akkor is ugyanolyan erővel dolgozik.
Nagyszerű film Az anyám és más futóbolondok a családból. Imádtam abban is.
Csodálatos film, jó volt csinálni. Amikor megkaptam Fekete Ibolya forgatókönyvét, kétszer elolvastam, annyira tetszett. Nehéz megfogni ennyire szépen, szeretettel és humorosan egy témát, egy korszakot. Nem mindenki tud ilyen jól forgatókönyvet írni, ehhez óriási tudás és tehetség kell. Sok olyan magyar filmrendezővel dolgoztam, aki azt hiszi, tud írni, és rosszabbnál rosszabb forgatókönyveket ad a színészeknek, mondhatatlan szöveggel. Megkeserítette az életemet ez a sok alkalmatlan forgatókönyv.
Nem tudom elképzelni, ahogy főz, mos, takarít.
...és bevásárolok! A nagy bevásárlásokat a férjem intézi, de rendszeresen járok közértbe. Hetente egyszer jön bejárónő, de a szakadatlan rendrakás, a tisztaság fenntartása, a ruhapakolás, a mosogatás, a mosás mind-mind az én dolgom. Sőt még szerelni is tudok, ha kell, van egy kis szerszámkészletem.
Szokták „zaklatni” a közértben, hogy mennyire csodás volt ebben vagy abban a szerepben?
Van, hogy szólnak, és egyre többen a Centrál valamelyik előadása miatt.
Hogy tűri?
Már jól. Régen idegesített, de már megszoktam, hogy ebben az országban élek, és vannak körülöttem emberek. Igaz, ehhez kellett hatvan év. De így, a hatvanadikban már nem zavar.
Ha már szóba hozta, hogy viseli az idő múlását?
Ez a színésznőknek a legnehezebb. Nem tudom. Úgy látom, hogy a nők viselik nehezen az idő múlását. A nőknél nehezebben csak a férfiak. (nevet) Látom, hogy egyre több pasi jár kozmetikushoz, hajbeültetésre, fogfehérítésre, szoláriumba, hogy olyanok legyenek, mint egy indián félisten. De ez rendben van. Nem baj, ha foglalkozunk magunkkal, csak ne elmebeteg, páva módon. Nem tudok ezzel mit csinálni. Szomorú, hogy már kevesebb van hátra, mint amit eddig éltem. Erre néha felriadok éjszaka, hogy jaj, de rossz. (de ezt nevetve mondja) Nagyon szeretek élni, élvezem. És minél tovább szeretném látni, kísérni a gyerekeimet, tudni, hogy mi van velük.
1950-es évek
1957. 08. 10-én született Budapesten. Édesapja Básti Lajos Kossuth-díjas színművész, édesanyja Zolnay Zsuzsa Jászai-díjas színművész.
1960–80-as évek
Diplomázik a Színház és Filmművészeti Főiskolán. Kaposvárra szerződik, majd a budapesti Katona József Színházba. Első férje Gothár Péter, akitől egy fia születik, Márton. Jászai-díjat kap.
1990–2000
A Nemzeti Színház tagja. Második férje Puskás Tamás, a Centrál Színház igazgatója, akitől két fia születik, Samu és Dávid. Kossuth-díjat kap. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Napjainkban
A Centrál Színház tagja, Magyar Filmkritikusok Díja: legjobb női főszereplő – Anyám és más futóbolondok a családból.
