Júliusban írtunk először arról, hogy az énekes megunta a pocakját, és nekilátott edzeni. Akkor még csak fogyott, az izmain alig látszott valami, de ma már csinos bicepsszel büszkélkedhet.
– Rendszeresen járok edzőterembe majd’ egy éve. Először magamtól mentem le, mert „pocakban” elég nagy problémák voltak – meséli vidáman Peter. – Szerettem volna jobb formát, mert hál’ Isten folyamatosan színpadon állok, ki kell néznem valahogy. Bementem, kérdeztem, ki tud nekem segíteni? Fiatal és vicces személyi edzőt kerestem, mert nekem fontos a jó hangulat, szeretek röhögni. Tislerics Dávidot javasolták, akivel azóta jó barátok lettünk. Sokat nevetünk, van közös témánk. Nekem ez fontos, ha csak mellettem állna és dirigálna, az nem lenne olyan jó. Ha nincs ott egy edző, aki megmondja, mit csináljak, akkor tíz perc után hazamegyek. Nem vagyok kitartó, kell, hogy lelkesítsenek: ezt kell megcsinálni, mert akkor lesz nagyobb a bicepsz.
Persze Peter azt sem titkolja, hogy hiába az edző és a jó hangulat, nem mindig rendszeres látogatója az edzőteremnek.
– Nyáron rengeteget dolgoztam, akkor nem tudtam menni. De, ha van időm, akkor ott vagyok. Szeretem, mert sok új barátot találtam az edzőteremben, olyan, mintha hazamennék a családhoz. Társaságban vagyok, nem egyedül otthon. Lassan, de biztosan erősödöm. Jólesik, ha a lányok azt írják a fotómhoz: „jól nézel ki”. Mindenki azért jár, hogy változtasson a testén, jól mutasson a standon fürdőgatyában. Elég sokat vártam, mert látom, hogy tizennégy esztendős fiúk már akkorák, mint egy szekrény. Már huszonnégy éves vagyok, és akarom, hogy nekem is izmos testem legyen, ha nem is akkora, mint egy szekrény, mert az nem én vagyok.
Ha már szóba kerültek a lányok, kíváncsiak voltunk, van-e kedvese Peternek. Esetleg éppen az edzőteremből?
– Itt is vannak szép lányok, csak az a baj, hogy mindenkinek van párja. De nem adom fel, tudom, hogy az igazi még vár rám. Persze azért szoktam találkozni nőkkel. Fiatal vagyok, élni kell. Voltak kicsi kapcsolataim, csendben, amiről még nem kellett beszélni.
