<p>Magyarországról ment kutyákat, és világsztárokkal turnézik Leslie Mandoki. A dzsessz-rock zenész egyre többet jár Magyarországra, ennek ellenére később sem tervezi, hogy véglegesen hazatér.</p>
Forrás: Csányi Kriszta
Hol és hogyan telnek a munkás hétköznapjai a zenésznek, aki rendszeresen világsztárokkal áll színpadra?
A Starnbergi-tó partján van a családi otthonunk és a stúdió, oda kötnek nagyrészt a hétköznapok. Rengeteget dolgozom, de az, hogy a stúdió helyben van, nagyon megkönnyíti az életemet.
Egyre gyakrabban zenél itthon. Tervezi-e, hogy egyszer véglegesen hazatér?
Fizikailag nehezen kivitelezhető lenne, ugyanis az életem Los Angeles, München és Shanghaj között zajlik. Ahogy említettem, a mindennapi teendők viszont Németországhoz kötnek, ott építettem föl az életemet, így nem tervezem a hazaköltözést. De amikor csak tehetem, hazajövök, mert nekem Budapest a szülővárosom, és a lelkemben én mindig is egy pesti srác maradtam.
A barátai és üzleti kapcsolatainak egy része is ide köti. Nagyon jó viszonyban van a magyar zenészekkel, különösen Charlie-val. Vele régóta nagyon-nagyon jó barátok. Hol találkoztak először?
16 éves kissrác voltam, már akkor rendszeresen jártam a koncertjeire. Nagyon jó énekes volt, az ő koncertjén hallottam először Blood, Sweat and Tearst, akinek az énekese, David Clayton Thomas aztán a csapatom tagja lett, és megadatott, hogy együtt zenélhettünk. Különleges pillanat volt, amikor én mutathattam be őket egymásnak, és hoztam össze őket a színpadon. Akkoriban Charlie 21 éves volt. Most az ötévnyi korkülönbség már elenyésző, de akkor kamaszként hatalmas távolságnak tűnt.
Mely művészek hatottak önre?
Fiatalabb koromban a Syrius, a Rákfogó, a Mini és az Olympia zenekarok nagy befolyással voltak rám. Akkoriban az utóbbinak volt az énekese Charlie.
Barátság volt ez első látásra?
Mondhatjuk úgy. Rettentően megtisztelve éreztem magam, hogy szóba állt velem, és a szárnyai alá vett kezdő zenészként. Ez a több mint negyvenévnyi barátság azóta is tart, lemezt is készítettünk együtt – tavaly adtuk ki újra húsz év után a Találkozások című albumot, amin a nemzetközi zenei világbeli barátaim együtt adták elő a Soulmates-nótákat a magyar zenei élet csillagaival.
A magánéletben is tartják a kapcsolatot?
Ha itthon vagyok, rendszeresen találkozunk Charlie-val, és ha úgy adódik, akkor együtt is muzsikálunk.
Nemrég a Grammy-gála alkalmával is felléptek együtt. Mesélne erről?
Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy január 29-én New Yorkban léphettünk fel a Mandoki Soulmatesszel. Nagyon vártam már a zenekarommal, hogy megmutassuk azt a koncertet az amerikai közönségnek, amit az európai nagyvárosok legszebb koncerttermeiben már láthatott a közönség, és amit a bajor Európa Medállal, majd a szórakoztatóipar legrangosabb zenei díjával jutalmaztak Cannes-ban.
Kikkel lépett fel?
A „lelkitársak” közül ezúttal többek között Bobby Kimball-lal a Totóból és Chris Thompsonnal a Manfred Mann’s Earth Bandből. És természetesen ott volt Charlie, akit az egész csapat nagyon várt, mert a 70. születésnapját ott ünnepeltük együtt. A Soulmates-dalok mellett természetesen felcsendült a Jég dupla whiskey-vel is. A budapesti koncertjeinkre is mindig meghívtam Charlie-t, hogy lépjen fel velünk. Zenéltünk már együtt a Müpában, a Várkert Bazárban és tavaly nyáron a Budapest Parkban.
