Évekig kergette a rendőrség Ambrus Attilát, aki hosszú évekig Rothschield báróként élt: világot látott, és falta a nőket. 1999 októberében azonban ráhúzták a vizes lepedőt, és tizenkét év raboskodás vette kezdetét: se pénz, se nő nem volt többé. A hat éve szabadult egykori bankrabló a Borsnak arról mesélt, hogyan birkózott meg azzal, hogy hosszú évekig nem élvezhette a gyengébbik nem társaságát.
– Piszok szerencsés vagyok, mert rengeteg élményem volt, ezek tartottak életben. Iszonyatos sok nő volt az életemben, és amikor rossz passzban voltam, rájuk gondoltam, és már rendben is volt minden – osztotta meg lapunkkal túlélésének legnagyobb trükkjét a Viszkis, aki agyban is igyekezett lenyugtatni magát, és elfogadni, hogy bő egy évtizedig nem érhet nőhöz.
Ambrus ma már keramikusként dolgozik, s ahogy annak idején a bankrablásokat, úgy élete minden főbb pontját precízen megtervezi. A bukaresti televízió Magyaradás című műsorában elmondta, már azt is kigondolta, felesége hogyan vegyen végső búcsút tőle, hogy a hamvait Csíksomlyó magasságában szórják szét. Lapunknak pedig azt is elárulta, egyáltalán nem fél a haláltól.
– Maximum magamtól félek, senki és semmi mástól nem. A halál az életünk része, ami mindenkit utolér, kit előbb, kit utóbb. Még sosem pergett le az életem filmje, pedig volt pár rázós helyzetem. Olyan vagyok, mint a macska, néhány életet már elhasználtam, és érzem, hogy még van egy-két dobásom – nevetett fel a Viszkis. – Egy dolgot nem szeretnék, tolószékbe kerülni és kiszolgáltatottá válni – tette hozzá.
Ingyenjeggyel moziznának
Bár először elutasították, Csíkszereda most mégis igényt tart az Ambrus Attila élete ihlette A Viszkisre. A városvezetés 200 darab ingyenjegyet kért, ami felháborítja Attilát.
– Engem tolvajoznak, rablóznak, majd kő gazdagokként kérnek kétszáz ingyenjegyet. Hát, milyen dolog ez? – fakadt ki lapunknak a Viszkis, aki a konfliktus miatt valószínűleg nem megy egy ideig az erdélyi városba.
