A Kossuth-díjas színművész nyáron tölti be a nyolcvanadik életévét, de ma is azt vallja: mindent elért az életben, amit akart, és ez eztán sem lesz másképp. Lovon tavaly ült utoljára, de határozott célja, hogy nemsokára újra nyeregbe szálljon.
Volt több gerincműtéte is, de még mindig sokat dolgozik. Mikor jön el a pihenősebb időszak?
Ha eljön, akkor sem fogok tétlenkedni. Addig élek, amíg dolgozom. Amint az állapotom megengedi, mihamarabb szeretnék felülni a lovamra. De nem mondok le a vízisízésről sem. Mondjuk abban nem vagyok annyira biztos, hogy mostanában összejön. De attól is függ, milyen hangulatom lesz. Hangulatember vagyok.
Mikor lovagolt utoljára?
A gerincproblémám előtt, tavaly. Előző nap még lovagoltam. Aztán az egyik nap hazaértem, és egyszer csak megcsörrent a telefonom. Ide nyúltam az oldalamhoz, és éreztem, hogy valami nincs rendben.
Mi lesz, ha már nem ül lóra?
Tekla, a nagyobbik lányom itt vett házat nem messze. Azt mondta, azért, hogy a közelben legyen, amikor majd gondoskodni kell rólam. Egyelőre ő van az én hűtőmben, derékig. Ma is jön a kisunokámmal, a kis Teklával.
Mivel kedveskedik nekik?
Tudjuk, hogy szeret főzni, még éjszaka, akár előadás után is nekikezd egy szarvaspörköltnek. Azt főzöm nekik, amit én szeretek. A lányom mondja is, hogy túl erős, amit csinálok, a gyerek nem fogja megenni. Én azonban nem adom fel csak úgy. Csinálok neki katonát, ahogy a nagyapám is csinálta nekem gyerekkoromban. Katona és a gyerek megeszi. És mindig nekem lesz igazam, hiába csípős. Így volt ez a szarvasszalámimmal is. A lányaim imádják, de szerintük a gyerek nem eszi meg, mert erős.
Büszke a lovaira, és a kutyáira is.
A két kutyámnak egy az anyjuk. Nem engedtem pároztatni őket bármilyen hímmel, én választottam kant az anyjuknak. Szép, fegyelmezett állat, ezért választottam őt. Először kilenc kölyke lett az anyjuknak, aztán nyolc. Mindig voltak kutyáim. Akinek lova van, annak kutyája is van.
Hogy hívják őket?
A pici Sas, ő még csak három hónapos, a nagyobbik Gringo. Hannoveri vérebek. A nagyot azért hívják így, mert ő is olyan, mint a westernfilmekben a hallgatag amerikai, akit utálnak a mexikóiak. Úgy néz ki, mintha kettőig se tudna számolni. Közben ravasz, mint a róka, és a végén mindenkit lelő. Ilyen természetű az én Gringóm.
Imádja a lányait és az unokáit. Mesélne róluk?
Reginának volt két babája, itt őrzöm őket, róluk is a lányaim jutnak az eszembe. A fiú Dzsamal, a másik Gina. A lány babát Reginának vettem, amikor kicsi volt, a Götz boltban. Ez volt a legdrágább baba. Már akkor nagyon jó ízlése volt. Úgy ment felé, mintha zsinóron húznák. Mondtam is neki, kislányom, arról szó sem lehet! Nem vettem meg, de este visszamentem érte. Máig megmaradt a jó ízlése.
Modellkedik még Regina?
Mostanában fotóművészettel kezdett foglalkozni. Nagyon jól megy neki, ami nem csoda, hiszen modellként rengeteget fotózták, és ha már csak az ellesett dolgokat használja, az is elég.
Mi van a régi nagy hétvégi vendégjárással?
Van egy teljesen heterogén baráti köröm, korra, nemre, vallásra való tekintet nélkül. Egy a kikötésem velük szemben, szeressék, amit én, őrültek legyenek a szó legjobb értelmében. Ha egymást felhívjuk az éjszaka közepén azzal, hogy valamelyikünk lerobbant a kocsival, annyit kérdezünk, hányas kilométerkőnél vagy?
El is jönnek még?
Már egyre ritkábban. A világ olyan lett, hogy semmire nincs idő. Sokukkal, ha összefutok, összeölelkezünk, megbeszéljük, hogy felhív. Semmi nem lesz belőle. Ilyen lett a világ. A pingpongnál megmaradt a négyesünk. Még szerencse, mert egyedül nem tudok pingpongozni. Pedig az a sport még megy, főleg, ha a kezemre adják a labdát. A csuklóm még jó, ha a térdem nem is annyira. Persze nem csak pingpongozni jöttek annak idején. Mindig jó vacsorát főztem nekik. A végén már azt is mondák, nem fontos játszani, elég a vacsora.
Életút
Született: 1938. július 8.
1960–1980
A Színház és Filmművészeti Főiskolát 1963-ban végezte el, de már utolsó évesként két filmet forgatott. Később játszott a legendás Hattyúdal, majd a Hideg napok, a Kőszívű ember fiai és Az egri csillagok című kalandfilmekben is szerepet kapott. Több vidéki színház után 1974-ben a Vígszínházhoz szerződött, ugyanebben az évben mutatták be talán legsikeresebb filmjét, A dunai hajóst. A Bors című tévésorozatban Bujtor Istvánnal alkottak emlékezetes kettőst.
1980–2000
A Vígszínház mellett is sokat forgatott, A névtelen vár mellett művészfilmekben és amerikai koprodukcióban is játszott. 1981-ben a Madách Színházba szerződött, majd 1992-től szabadúszó lett.
Napjainkban
Több színházba rendezőként hívták, kevesebbet filmezett, de játszott tévéfilmekben. 2012 óta az Új Színház tagja.
Külföldre nem vágyik?
Csak kocsival utazom. Repülni nem szeretek, nagyon macerás a becsekkolás és a többi. Úgy igen, ha valaki itt most felkapna és letenne. Mondjuk Párizsban.
Párizsba most is elmenne szívesen?
Párizst nagyon szeretem, főleg a Pigalle-t és környékét. Bárdy Györggyel mindig ott találkoztam össze. Elmondtuk egymásnak, hol a legjobb a kiszolgálás. Regina lányom is imádta, amikor elvittük Disneylandbe. A hosszú séták után az anyjával mi már majd összeestünk a fáradtságtól, leültünk volna egy kicsit a Notre-Dame előtt egy padra. De ő csak futkosott a galambok után, mi meg utána.
Gyönyörű, saját halastava van az udvaron, és nagy horgász hírében áll. Megfőzi a halakat?
Soha, mert ismerem őket. Ez persze nem érdekli a haverjaimat. Reviczky azt mondta, minket a Trokánnal nem ismernek. De a tavamnál elég drága a napijegy. Bejönnek, aztán kiülnének a karosszékbe ebédelni, kávézni, sörözni.
