A Republic legendás frontembere dalaival sokat tett azért, hogy soha ne felejtsék őt el.
Március 11-én öt éve, hogy elhunyt Bódi László, vagy ahogyan mindenki ismerte, Cipő. A rockénekes, zeneszerző, dalszerző a Republic együttes alapító tagja, énekese és frontembere volt, és nem túlzás kijelenteni, hogy személyében a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legsikeresebb zenészét, dalszerzőjét vesztettük el 2013-ban. Halálálnak ötödik évfordulóján összefoglaljuk életét röviden, és a legemlékezetesebb Republic-dalokkal emlékezünk rá.
Bódi László a kárpátaljai Ungváron született 1965. május 3-án, de kőműves édesapja hamar áthozta a családot Kisvárdára, ahol ének-zene tagozatos általános iskolába járt. Itt tanult meg zongorázni is, majd tizennégy éves korában kezdett dalszövegeket írni és saját elmondása szerint a Beatles együttes Egy nehéz nap éjszakája című zenés filmjének hatására döntött a zenei pálya mellett.
Gimnazistaként zenekart alapított Cipőfűző névvel, innen ragadt rá a Cipő becenév is. 18 évesen költözött Budapestre, ahol konzervatórium-előkészítőre járt közben pedig a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Vasúti Főosztályánál és a Magyar Postánál dolgozott mint vasutas és újságkihordó.
1990. február 23-án Tóth Zoltánnal, Boros Csabával, Bali Imrével és Szilágyi Lászlóval megalapította a Republic együttest és még abban az évben megjelentették első nagylemezüket Indul a mandula!!! címmel. Összesen több mint kétszáznegyven dalt szerzett a Republicnak, de számos dalt írt más előadóknak is, így többek között Koncz Zsuzsának és Halász Juditnak is. 2010. március 15-én a Republic tagjaként „az Együttes megalakulása 20. évfordulója alkalmából, méltán népszerű, nagy sikernek örvendő előadóművészi tevékenységük elismeréseként” Bódi László az együttes többi tagjával – Boros Csabával, Nagy László Attilával, Patai Tamással és Tóth Zoltánnal – a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének polgári tagozatában részesült.
Cipőt 2009-ben koszorúér-betegsége miatt műtötték, majd lábon kihordott egy szívinfarktust. Életének utolsó időszakában súlyos tüdőgyulladással kezelték, majd 2013. február 15-én szívritmuszavara szívrohamhoz vezetett. A mentők háromnegyed órán át küzdöttek az életéért, a kórházban mesterséges kómába helyezték. Ebből – bár többször megpróbálták visszahozni – lényegében már nem ébredt fel. Március elején kinyitotta a szemét, mozgott is, és bár az orvosok reménykedtek, március 11-én hajnalban elhunyt. Halála után 2013-ban Artisjus szövegírói és Fonogram-életműdíjat kapott, Kisvárda pedig posztumusz díszpolgárrá avatta.
Emlékét a Republic dalaiban örökké megőrzi a világ.
