Forrás: Németh Gabriella
Kevesen gondolnák Dióssy Kláriról, hogy nemrégiben Ridikül című műsora egyik adása után komolyan elgondolkodott: a műsorvezetés mellett szeretné belevetni magát a műkincs-kereskedelem izgalmas világába.
– A szüleim reál beállítottságú emberek, de nem maradt ki a neveltetésemből a múzeumok látogatása sem. Gimnazistaként Párizsban az első vágyam az volt, hogy elmehessek egy múzeumba, megnézhessem a város bohém negyedét és megkóstolhassam az abszintot, mert akkoriban szerettem bele Henri de Toulouse-Lautrec munkásságába – mesél- te az MTVA műsorvezetője.
Az említett adásban Klári egyik vendége az Ernst Galéria tulajdonosa, Eleni Korani műkincsszakértő volt, aki a felvétel alatt több évtizede elfeledett vágyakat ébresztett fel Kláriban, így igen komoly döntésre szánta el magát.
– Nemrégiben azt kérdezték tőlem, mit csinálnék, ha újrakezdhetném az életem. Azt feleltem, szívesen lennék Eleni segédje. Rettenetesen izgalmas a munkája, a műkincs-kereskedelem és a tudás, ami mögötte van. Lenyűgöző számomra, hogy elhagyott padlásokon is milliókat érő műtárgyakat lehet találni, úgy érzem, ebben a világban is megállnám a helyem – árulta el vágyait Klári.
A műsorvezetőnő számára minden adott az új karrierhez. Eleni a közelmúltban egyik saját, nagy becsben tartott könyvét küldte el Klárinak, hogy elmélyedhessen a szakmában.
– Ez a könyv egy-egy ismert műalkotáson vagy építészeti emléken keresztül mutatja be a művészettörténet főbb korszakait, stílusait és alkotóit. Nekem is nagy segítség volt a karrierem kezdetén, hogy könnyen és világosan lássak. Amikor hallottam Klári vágyáról tudtam, hogy neki kell adnom ezt a könyvet. Már beszéltünk róla, hogy jöjjön el a galériánkba, illetve aukciókra és kiállításokra, hogy lássa a szakma működését, talán egy-két fortélyra is megtaníthatom, hogy egy nap aztán valóban a segédem lehessen. Ennyi év után megérzem, ha valakinek érzéke van a művészethez, és Klári abszolút ilyen ember, mert ehhez a szakmához a műtárgyak iránti kíváncsiságra, szeretetre és szenvedélyre van szükség – mesélte Eleni a Borsnak.
