Joshi a legjobb Bharat című műsorban vendégeskedett a FEM3-on a legendás televíziós, Endrei Judit. Mesélt arról, milyen volt Tiszatenyőn nevelkedni.
– Falun éltem – mesélte Endrei Judit. – És bár elsőgenerációs értelmiségi szüleim voltak, parasztlányként éltem. Segítenem kellett otthon a ház körül. Disznaink is voltak, én otthon etettem, takarítottam. Nagyon örülök, hogy ilyen környezetben nőttem fel. Az emberben akkor fogalmazódik meg, hogy mit kap a szüleitől útravalónak, amikor ők már nincsenek.
Mutattak egy olyan fotót, amin a szülei még nagyon fiatalok.
– Ami fájdalmas, amikor ők már nincsenek, hogy lennének kérdéseid, és azokat már nem tudod kinek feltenni. Rájössz, hogy talán soha nem mondtam ki a szüleimnek, és talán ők sem fogalmazták meg ezt így soha, hogy: Juditkám, szeretlek. Talán én sem mondtam ki soha az édesanyámnak, hogy: anyukám, szeretlek – érzékenyült el Judit. – Ma divat, hogy túl sokszor mondják. Talán én is sokszor mondom ki a lányaim is, de néha szavakba kell önteni. Ha a szüleimre gondolok, végtelen hála van bennem.
Majd szóba került, hogy egy ideje párkapcsolat nélkül él.
– Soha ne mondd, hogy soha, de az, hogy én egyedül élek sok éve, abban benne van az én döntésem. Benne van az, hogy nekem így jó. Voltak szép párkapcsolataim, voltak szép szerelmeim, nincs bennem hiányérzet, hogy ez, vagy az kimaradt. Így most nagyon jól érzem magam.
Judit még mindig gyönyörű, ezért gyakran vannak jelentkezők, akiket egy kis csellel távol tart.
– Nem tudja elképzelni, hogy milyen borzasztó, zsörtölődős, kibírhatatlan hárpia vagyok, hogy még az esélyét se adjam meg, hogy valaki azt higgye, velem jó lenne.
