Várkonyi András számára lelki terápia a sport és a sok elfoglaltság.
Példátlan emberi tartásról tett tanúbizonyságot Várkonyi András. A népszerű színész-sorozatsztár a hétvégén a Szenior-mozgásprogram 10 000 órás vállalásán jelent meg, amely egy nagyszabású, ingyenes, közösségi belvárosi sétával vette kezdetét a Fővám téren. Az ország Vili bácsija látszólag szokott életvidámságával jelent meg a programom, miközben lelke mélyén minden szülő rémálmát éli meg: alig egy héttel ezelőtt veszítette el szeretett lányát, a mindössze 39 éves Várkonyi Andreát. A színésznő hosszan tartó betegség után hunyt el, melyről édesapja mostanáig nem nyilatkozott a médiának, de a Borssal kivételt tett, és szükszavúan bár, de mesélt gyászáról.
Lehetetlen kezelni
Vissza kell venni
– Szakmámnál fogva is a lételemem a mozgás, nem is tudnám csinálni, ha nem lenne jó a fizikumom. Sokáig kényszerűségből kellett kardióznom, hiszen évekkel ezelőtt volt egy bypassműtétem. Az erőteljes mozgásokból vissza kellett vennem, mivel az ízületeim nem bírják a futással vagy lépcsőzéssel járó megterhelést, de a gyors séta a mindennapjaim szerves részét képezi – mesélte a színész, aki azt is elárulta, mi okozza szívének a legnagyobb megterhelést.
Dolgos nyugdíjasévek
– Az idegi megterhelés vesz ki a legtöbbet a szervezetemből. Igyekszem nem mindent a lelkemre venni, dacára annak, hogy szörnyű dolog történt velem mostanában, de rendkívül sokat rontana az állapotomon, ha így tennék. Habár a szakmai és az öregségi nyugdíjban is benne vagyok már, többet dolgozom, mint eddig bármikor, hiszen a sorozat mellett színházban is játszom, illetve sokat szinkronizálok is. Nem tudom, milyen a nyugdíjasélet, belőlem hiányzik az elfekvős, henyélős életérzés, pedig amikor a kisunokámmal focizom, bizony érzem, hogy nem vagyok már annyira aktív, mint ifjabb koromban.
