Jólesett D. Tóth Krisztának, hogy szinte minden komoly televízió megkereste az elmúlt öt évben, ilyen-olyan együttműködéssel. Eddig minden megkeresésre nemet mondott.
– Öt éve azt gondoltam, nekem az intézményes televíziózásból elég volt – mondta Kriszta. – Az Elviszlek magammal-t indulása után már szerették volna képernyőre tenni, de a válaszom eddig nem volt. Három évaddal, két és fél évvel és tizennégymillió nézővel később ülünk itt, amikor eljött az idő a következő lépésre. Nekem a Spektrum, illetve a Spektrum Home az a szakmai csapat, ami garancia, hogy lehet független alkotó közösségként működhetünk tovább a stábbal és a műsort gyártó WMN-nel. Nem kell rossz kompromisszumokat kötnöm.
Kriszta 2015. március 8-án tette ki az első anyagot a wmn.hu-ra, aminek alapító főszerkesztője. Azóta több mint tíz emberért felel.
– Miután eljöttem a tévétől, két évig csak könyvírással foglalkoztam – meséli Kriszta. – Aztán úgy éreztem, kellene csinálni valamit, ami saját, független. Próbáljunk ki egy új hangot a magyar online médiában. Ez volt életem legfontosabb folyamata, aminek egyetlen percét sem bánom. A WMN magazint a saját regényemből keresett pár millió forintból indítottam. Meg kellett tanulnom főnöknek lenni, vállalkozást vezetni. Az első fél évben mindent én csináltam. Soha egy pillanatig nem éreztem, hogy feladom, akkor sem, amikor összecsaptak a fejem felett a hullámok. Voltak nehéz pillanatok, végül összeroppantam. Otthon, a kanapén sírdogáltam a fáradtságtól, és közöltem: nem bírom. Szerencsére körülöttem vannak a barátok, a család, a közvetlen munkatársak, akik segítettek új lendületet venni, és folytattuk az építkezést, aminek ez a mai nap egy fontos állomása.
Kriszta azóta megtanult pihenni. Rátalált arra a kikapcsolódási formára, ami a gondolatait is leköti. – Negyvenkét évesen megtanultam lovagolni. A tizenkét és fél éves lányomat vittem a lovardába, ültem a fűben, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy nem dolgozom a laptopon, hanem vágyakozva nézem ezt a csodálatos sportot. Bejelentkeztem egy órára, és olyan szerelem lett belőle, hogy azóta hetente kétszer megyek délutánonként. Akkor csak én vagyok, senki sem tud elérni, nem figyelek másra.