A Nagy Duettből elsőként távozó Marcellina az Így csajozz egy földönkívülivel című film bemutatójára látogatott el, a Borsnak pedig ennek kapcsán elmondta: volt már nem eviláginak tűnő tapasztalata.
– Volt már rá példa, hogy egy elhunyt szerettem illata csapott meg az otthonomban, és egy időben rá utaló zajokat is hallottam – árulta el a Borsnak Marcellina. – Tapasztaltam már meg túlvilági dolgot, de a “túlvilági” nem is feltétlenül jó szó, hiszen az, hogy mi valamit nem látunk még nem azt jelenti, hogy nincs, vagy hogy nem ezen a világon van. Én mindenképpen nyitott vagyok az ilyesmire, mert megtapasztaltam, és talán emiatt van az is, hogy a földönkívüli témakör is könnyedén magával ragadott.
A film sztorija szerint Londonban járunk (na jó, igazából csak Croydonban...), 1977-et írunk és tinédzser hősünk, Henry – becenevén Enn – valamint két haverja: John és Vic csak egy jó kis estét szeretne csapni, és cseppet sem érdekli őket a királynő ezüsjubileuma, amely a külvárosi házak kerítései mögött, a csipkefüggönyös ablakok jótékony takarásában zajlik. Kétségbeesetten vágyva a helyi punkvezér, Boadicea valamint sleppje és követői figyelmére, tudván, hogy buli lesz a közelben, úgy döntenek, hogy mindenképpen belógnak. Érkezéskor váratlan látvány fogadja őket: a ház tele van egzotikus, külföldi, hihetetlenül gyönyörű tinédzsererrel. A nagy sármőr Vic amerikaiaknak titulálja őket – mi mások lehetnének? –, Enn pedig hamarosan teljes szívvel beleszeret a gyönyörű, titokzatos Zanbe, aki kívülálló, akárcsak ő. Ahogy Enn megpróbálja bevezetni a lányt a punk, a bulizás és a zene világába, rájön, hogy Zan is egy egész új világot képes nyújtani neki (szó szerint) és huszonnégy óra leforgása alatt a két fiatal igazán nem evilági kalandokban vesz részt.
– Arcbavágó a film úgy, ahogy van, de a téma megítélése attól is függ, hogy mennyire hiszünk a földönkívüli lényekkel történő keveredésben illetve létezésükben – mondta Marcellina. – Állítólag vannak olyan emberek, akik ezt megtapasztalják. Kíváncsi lennék, hogy mit élhetett át Neil Gaiman, a film alapjául szolgáló novella írója, aminek hatására ez a történet megszületett. Ez a téma lehet egy művész kitalációja, vagy egy valós, univerzális kapcsolat lenyomata.
A gyönyörű földönkívüli lány, Zan szerepére a filmkészítők első és egyetlen választása az USA egyik legkeresettebb ifjú sztárja, Elle Fanning volt.
– Zan a Negyedik kolónia tagja, az ő mottójuk: a Negyedik kolónia mit hirdet? Individualitást! – magyarázza Fanning. – A kolóniánkban minden az egyéniségről és az önbizalomról szól, de SZT Waldo, a kolónia atyja folyton aggódik, ezért nem engedi, hogy egyéniségek legyünk. Zanként nagyon frusztrált vagyok, mert a kolóniával rengeteg helyet bejártam. Most emberek vagyunk Londonban, ebben az őrületes városban, és nem csinálhatunk semmit – nem találkozhatunk helyiekkel, nem táncolhatunk, nem ihatunk, sőt, csak Croydont láthatjuk, hű, de izgalmas! Aztán találkozom Enn-nel, és fellázadok. Zan nagyon steril világból jön, ahol szigorúak a szabályok – még az ennivalót illetően is – ezért, amikor megismeri Enn-t, mindent tudni akar a punk világáról, hisz’ az olyan lenyűgöző. Érdekes ruhákat, kitűzőket viselnek, és Zan a részese akar lenni, hogy valami újat tapasztaljon. A punk mocskos, csiszolatlan és izgalmas!
Ez nem csak a punkra, hanem általa talán az egész filmre is igaz, ez az egyik oka annak, hogy Marcellinát sem hagyta hidegen.
– Az egész film elég polgárpukkasztó, de engem abszolút megfogott, ahogyan nyugodtan a napjaink problémáira is kivetíthetjük a filmben feszegetett kérdéseket, az tetszett. Persze lehet a film alkotói pontosan azt akarták, hogy lássuk, ez nem csak egy fikció, mégis burkoltan közölték. Ez azért is lehet, mert egy művész érzékenységével rendelkezve nyitott gondolkodású vagyok, így a kreativitás közel áll hozzám, ráadásul én is elég extrém dolgokban hiszek, sőt, az én műfajomhoz képest úgy gondolom, hogy elég extrém dolgokat is csinálok – osztotta meg a Borssal a gondolatait Marcellina.
