Pásztor Annát különlegesen szoros kapcsolat fűzi Nagy Feróhoz, „lelki családtagjának” tartja, mégis sikerült ráijesztenie a színpadon.
Mindketten igazi lázadók és őszintén megértik egymást annak ellenére, hogy generációk választják el őket. Pásztor Anna még a színpadra is meginvitálta duettpartnereként Nagy Ferót a Fővárosi Nagycirkuszban tartott koncertjük során. Bár mindketten rock and roll-bohócnak öltözve álltak közönség elé, Feró úgy érezte, ennek fele sem tréfa.
– Elárulta Feró, hogy amikor kikukucskált a saját száma kezdetekor a színpadra, és meglátta, hogy mit művelek, arra gondolt, hogy „Jézusom, ez a nőszemély őrült, nem megyek oda ki, mit fogok én ott csinálni, ehhez nem tudok hozzászólni” – emlékezett vissza Anna a két egymást követő napon megtartott koncertre, amit Álmatlan címen filmen is megörökítettek, és a közelmúltban elnyerték vele az V. Nemzetközi Savaria Filmszemle legjobb dokumentumfilmnek járó nagydíját. – Én akkor már 45 perce színpadon voltam, és emiatt teljesen felhevült állapotban, tele adrenalinnal, ő ekkor csöppent bele egy teljesen idegen zenekarba, teljesen idegen közönség előtt. Üvöltöttem a dalt az arcába, amikor a legnagyobb megrökönyödésemre láttam a szemében némi megszeppentséget. El tudom képzelni, hogy Ferónak az új generáció elmeroggyantsága elsőre ijesztő lehetett. Másnapra olyan szinten felpörgette magát, hogy nekem kellett összeszednem magam.
Nincsenek napi kapcsolatban, Anna mégis rendkívül bensőségesnek érzi kettejük kapcsolatát. Ennek az az oka, hogy rengeteg közös vonásuk van.
– Simulékonyak vagyunk mind a ketten. Ezt senki nem gondolná rólunk, de nagyon nagy szükség van simulékonyságra és intelligenciára ebben a szakmában. Tudni kell mérlegelni a cél és a megvívandó harcok között, és tudni kell nem belemenni azokba a harcokba, amelyek nem fontosak. Fel kell venni a tempót, hogy a legkülönbözőbb világokban is megtaláld a helyed, és jó kommunikációs képességre van szükség ahhoz, hogy a másik ember világába bele tudj csöppenni. Ez a képesség Feróban és bennem közös, ő olyan az életemben, mint egy pótapa. Vannak ilyen lélekbarátságok, mint a mienk, párhuzamosan futnak, igazából nem szükségeltetnek hozzá óriási összekapaszkodások, életben tartja az is, ha időről időre összefutunk.
Felszabadítja benne a hormonokat
A lelki rokonságot Nagy Feró is érzi, de az apaságot nem vállalja. Nem mintha nem fogadná szívesen lányának Annát.
– Először is nagyon megtisztelő a dolog, másrészt: a fenéket, nem vagyok én az apja, nem vagyok én olyan öreg! – mondta a Borsnak nevetve a Beatrice frontembere.
– Nagyon nagyra becsülöm Anna munkásságát. Ő egy őrült csaj, és megmondom őszintén, hogy én már egy joviális öregúr lettem, de felszabadítja bennem a negyven évvel ezelőtti hormonokat, meg mindent, amitől azt mondom, hogy „gyerünk, az egész világ a mienk, meg fogjuk hódítai!” Belőle olyan szabadság árad, amit én imádok, és amire az emberek általában azt mondják, hogy bolondság. A fenéket bolondság, az a szabadság, amit ő csinál – jelentette ki határozottan Nagy Feró.
