Hat év sziszifuszi küzdelem, három pokoli fájdalmas műtét, de mit számít? Négy hónap tömény boldogság. Ilyen az élete Borisszal, a kisfiával.
Forrás: Tündik Judit
Nem könnyű beszélgetni Zsókával manapság. Karjában tündéri kisfia, akit megállás nélkül puszilgat. Szerelem ez, kétség nem fér hozzá. Zsóka hat évig embert próbáló küzdelmet folytatott azért, hogy gyermeke szülessen, de azt mondja, minden szenvedés megérte.
– Ilyesmit vártam, erre számítottam! Elégedett vagyok a munkánkkal! – szögezi le Zsóka, némi cuppantás, bébigügyögés kíséretében. – Odavagyok! Azt csinál velem, amit akar. Elkényeztetem, de azért jó embert akarok belőle nevelni, olyat, akinek helyes az értékrendje.
A legjobb nevelés a példamutatás, és Zsóka szorgalmas, végig dolgozta a várandósságát.
– Másfél éve csak akkor pihentem, amikor szültem – meséli vidáman. – Napi négy órát most is dolgozom, de persze Borisz az első! Hihetetlen szerencsém van vele, három hónapos kora óta, napi tíz órát alszik. Ez után a hat év után, kijár nekem! Hagy legyek szemtelen!
Majd nevetve újságolja, Borisz már nagy fiú, négy hónapos, és nyolc kiló. De ami a legviccesebb, már adószáma is van.
– Azt hittem, megszületik, és azonnal anyává válok. Hát nem! Ahhoz idő kell. Napról napra alakul ki ez a kötelék. És még nagyon az elején vagyunk. A szülés utáni depresszió messze elkerült, de a tehetetlenségtől nagyon meg tudtam ijedni, amikor például fájt a hasa. A szívem majd megállt, amikor túl nagyot bukott, amikor oltást kapott.
– Még gyakorolnom kell, hogy ne essek pánikba. Az első oltásnál ki kellett mennem a rendelőből, a másodiknál már ott tudtam maradni. A szívem szakad, ha lebiggyed a szája – meséli. – Tényleg nem tudom, mi értelme volt eddig az életemnek. Most már mindennek van értelme, az életem arról szól, hogy ő boldog legyen. Az apjával szerelmesek vagyunk belé. Petire mindenben számíthatok, ő fürdette először, én féltem, hogy elejtem. Maradéktalanul boldog vagyok, minden álmom teljesült.
