<p>Évtizedek óta alkot költőként is hazánk egyik legismertebb meseírója. A mester szerint szerelemben nincs tabu.</p>
Forrás: Zsolnai Péter
Alig akad olyan, akinek Csukás Istvánról nem Süsü, a sárkány, Mirr-Murr, a kandúr vagy a Pom Pom meséi jutnak az eszébe. Kevesen tudják, hogy a Kossuth-díjas író még egy sor műfajban jeleskedik. Most is színdarabot ír, de van szerelmes verseskötete is, melynek egyes versei az erotika határát súrolják. Ilyen a Te mire gondolsz közben című költeménye is.
„Ruhában, vagy ruhátlanul, szőnyegen, széken, ágyban...” „beszeszelve vagy jeges józanon...” – taglalja Csukás a vers elején, majd így folytatja: „testünk egy hőfokon ég, egymás idegpályáin zuhanunk... egymás szájából lélegzünk”.
A negyedik versszakban szót ejt a férfi magányos öröméről is, imádata tárgyáról pedig az jut az eszébe, hogy „minden női test a tested mögött, minden mell, minden térd, minden comb, minden felhevült ágyék, de egyetlen mosoly a mosolyod”. Megemlíti azt is, amit szívesen hallanak a nők, „de egyetlen cél az örömöd”.
Csukás István örül, hogy végre nem csak a Süsü kapcsán kérdezik. A Borsnak azt is elárulta, hogy költeményeit mindig kapcsolatai végén írta.
– Azért is választottam a könyv mottójául egy részletet az Anyeginből, mert én is úgy érzek, ahogy Puskin. Sokszor voltam szerelmes, de, ahogy ő mondja, „A múzsa csak a szerelemnek tüntével jött meg.” Nagyon szeretem ezt a verseskötetemet, ugyanis az a véleményem, hogy ki kell mondani mindent. Igen, vannak benne merész részek, de nyitottnak kell lenni a szerelem és szex terén is. Nem szabad semmit elhallgatni. A szerelmeseknek mindig meg kell osztaniuk egymással, ami foglalkoztatja őket – mondta a Borsnak a Nemzet Művésze.
(részlet)
Ruhában vagy ruhátlanul,
szőnyegen, széken, ágyban,
délelőtt, délután, éjszaka,
beszeszelve, vagy jeges józanon,
játékosan, mint a kölykök,
vagy szótlanul, mint az idegenek,
félálomban, el-elszundítva,
vagy ébren fújva a füstöt –
Te mire gondolsz közben?
Homlokom a homlokodon,
szemünk egyetlen körré tágul,
testünk egyforma hőfokon ég,
egymás idegpályáin suhanunk,
egymás bőre mögött repülünk,
szinte már fölcserélhetően létezünk,
egymás szájából lélegzünk, boldog
ingaként ugyanazt az időt mérjük –
Te mire gondolsz közben?