Tíz év múlva találkozunk! – köszönt el Csernus Mariann, miután felszelték a születésnapi tortáját. Nem viccelt, és mindenki komolyan is vette a kilencvenéves színésznő ígéretét.
Színésznő akart lenni mindenáron, diploma nélkül is, és az is lett. Pedig vitéz édesapja fejszével akarta kiverni belőle még a szándékot is. A színpadnál csak egyet tart fontosabbnak, a költészetet. A Magyar Színház Sinkovits Színpadán kollégák és barátok köszöntötték meglepetésműsorral születésnapja alkalmából a 90 éves Kossuth-díjas művészt, Csernus Mariannt. Egy másik legendás színésznő, Moór Marianna csalta be a teátrumba a mit sem sejtő ünnepeltet. Benkő Nóra hívta színpadra a pályatársakat, kollégákat, tanítványokat, akik olyan történeteket idéztek fel róla, amelyek hatással voltak az életükre. Mindenkitől kapott egy-egy csokrot is.
– Annyi virágom van, hogy nem tudom, ki fogja hazavinni! – mutatott körbe büszkén Mariann.
A törékenynek tűnő színésznő – mintha kissé kényelmetlennek érezné az ünneplést – folyamatosan izgett-mozgott a székén. A széken, mert a kényelmes fotelbe a retiküljét tette. – Jobban elfárasztott, mintha két órán át verset mondtam volna. De nem baj, ez hozzátartozik. A századikon majd még jobban elfáradok. A százhúszról ne is beszéljünk, akkor nem tudom, hogy hoznak be – közölte határozottan, majd elnevette magát.
Mesélt arról, hogy fotografikus a memóriája, a gyerekkorában elsajátított verseket ugyanúgy tudja, mint amit tegnap tanult. De ugyanígy emlékszik az utazásai során látott szépségekre, sosem volt szüksége fényképezőgépre. Végül a titokról faggattuk, mi az, ami fiatalon, frissen tartja? Az úszás, a jóga vagy a séta?
– A jógát már abbahagytam, de minden éjszaka előadás után a Moszkva térről gyalog megyek föl a Széher út tetejére, ami testvérek között is egy óra. Éjjel, tizenegytől tizenkettőig. Előadás után letesz a színház sofőrje, aki hazavinne, mert az a dolga, de azt mondom neki, tegyen ki itt a téren, és menjen haza aludni. Majd én itt felgyalogolok. Dehogy félek! Nem félek semmitől. A Városmajorban pedig hetente kétszer igyekszem leúszni háromnegyed órát. Csakis háton! Az orvosom évtizedekkel ezelőtt mondta, hogy felejtsem el a mellúszást, mert nem tesz jót a nyakcsigolyáknak. Azóta háton úszom le az egy órámat.
Csernus Mariann mai napig játszik, Háy János Házasságon innen, házasságon túl című darabjában. Persze kiderült az is, hogy egy kis „bűnözés” azért befér a sok sport mellé.
– Napi négy-öt cigi, de azt se szívom végig, pár slukk után eldobom – vallja be. – Televízió nincs a lakásomban, sose tettem be. A híreket meghallgatom, ha akarom, a rádióban, és ha akarom, felteszem magamnak a lemezeimet. Azt mondom, ma Mozart van műsoron, és akkor Mozart van. Ma Bach van, és akkor Bach van. Oda tévé nem teszi be a lábát!
